Valahogy úgy vagyok én ezekkel a politikusokkal, mint Hofi anyósa: valahányszor valamelyikük rákezdte, hogy „az az igazság…”, a „mama” nyomban rávágta: hazudik! És mindig igaza lett.

Nos, magam is első pillanattól fogva gyanakvással fogadtam a Románia Haladásáért Országos Szövetség ügyvezető elnöke, Gabriel Oprea kezdeményezését, amelynek értelmében egy százalékkal adóztatnák meg a „nagy vagyonokat”.  A párt ugyanis nem éppen jellemlovagok egyesülete, alapítói „pártvándorok”, akik kizárólag anyagi megfontolásból lettek „politikai dezertőrök”, pontosabban: álltak át a hatalom oldalára. Oprea, szociáldemokrata korában, Adrian Nastase maffiózóinak egyike volt – ezt Traian Basescu közölte, igaz, még nem az ország, hanem csupán a Demokrata Párt elnökeként; államfőként tábornoki címmel jutalmazta átállását.

Persze bármely más hazai politikus hasonló javaslatára fölkaptam volna a fejem, minimum olcsó populista fogásnak ítélve a gesztust, amellyel megnyerhető a baloldali választók egy részének rokonszenve. Egy százaléknyi adót játszi könnyedséggel megengedhet magának a dúsgazdag politikus-üzletember (akinek ráadásul csak három évig kellene fizetnie a „vagyonadót”), ennyit megér a válságidőben lankadó népszerűség felélesztése – gondolkodhatnánk, ha ezzel nem becsülnénk alá a dâmboviţa-parti politikus körmönfontságát.

Bár a javaslattevő szerint a vagyonosok megadóztatása kizárólag a (pártja miatt is) válsághelyzetbe került ország javát szolgálná, hiszen nagyjából 300 ezren fizetnének átlagosan évi 10 ezer eurónak megfelelő adót, összesen tehát mintegy hárommillió eurót –erősen kilóg a sánta kutya lólába.

A népszerűségnövelés ugyanis legfeljebb csak járulékos nyereség, amolyan bónusz lenne. A hadseregtábornok úr gondolatmenete könnyen nyomon követhető. Aligha lehet titok előtte az, amit minálunk egy kezdő médiafogyasztó is tud, miszerint a „nagy vagyonok” rendszerint a törvények megkerülésével, vagyis illegális módon születettek meg. Az ilyen vagyont civilizáltabb országokban egyszerűen elkobozzák, uniós államként pedig nyilvánvalóan Romániának is ehhez kellene tartania magát. Az egy százalékos adó viszont ehhez képest kétszeresen is főnyeremény: egyrészt nevetségesen kicsi összege miatt, másrészt pedig azért – és ez a nagy fene „jótékonykodás” lényege! –, mert a megadóztatott vagyon egy csapásra törvényessé válik!

A tábornok úr így tehát kifundálta a fekete pénzek kifehérítésének legeredetibb módszerét: az állam által csekély jutalék fejében felvállalt pénzmosást.