Tanárjelölt diákként szorgalmasan másoltam ki a kötetekből a verseket, szerény lehetőségeim szerint vásároltam olyan könyveket, amelyek a majdani falusi katedrán hasznomra lehetnek a tanításban. Nem kevés szorongással néztem a katedra elé, ahol immár magamnak kell boldogulnom, nincs a közelben gazdag könyvtár, ahova segítségért folyamodhatnék.
A kereslet igényeihez igazodó könyvkiadás ráérzett gondjaink és gondolataink orvoslásának szükségességére. Utolsó éves hallgatóként 1961 elején vehettem a kezembe a bukaresti Ifjúsági Könyvkiadó által indított, később a bukaresti Albatros Kiadó, majd a kolozsvári Dacia Könyvkiadó által kiteljesített sorozat – Tanulók Könyvtára – 1. kötetét, benne a pedagógia gyakorlatunkban mentorunk, Ambrus Sándor Bács községi magyar szakos tanár előszavával megjelent József Attila–kötetet. Akkor nem gondoltunk arra, hogy ez a diáknak és tanárnak egyaránt nagyon hasznos, közel háromszáz kiadványt megért sorozat oly hasznos segédeszközzé válik. A bennük közölt előszavak, a függelékben mellékelt életrajzi kronológiák, később kritikai szemelvények – hasznos kézikönyvekké válnak a tanításban, a tanulásban. Ugyancsak az Ifjúsági Könyvkiadó volt az, amely 1968-ban útra bocsátotta az igen hasznos Kismonográfia–sorozatot – Kántor Lajos Móricz Zsigmondról Szilágyi Domokos Arany Jánosról Izsák József Tamási Áronról, V. Szendrei Júlia Csokonai Vitáz Mihályról írott köteteivel… A sorozatot, kis könyvtárnyi terjedelmű szériává a kolozsvári Dacia Könyvkiadó fejlesztette ki, kiváló szerzők, ismert irodalomtörténészek – Dávid Gyula, Kozma Dezső, Varró János, Rohonyi Zoltán, Fábián Ernő, Veress Dániel, Kötő József, Indig Ottó, Mózes Huba…, – közreműködésével az egyetemes és az erdélyi magyar irodalom nagyjainak monografikus feldolgozásával siettek a pedagógustársadalom, az irodalmat elmélyülten tanulmányozni kívánó diákok, az irodalombarátok segítségére.
Ezzel egy időben a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó útra bocsátotta a Romániai Magyar Írók sorozatot. A szépirodalmi művek, az azokat értelmező/értékelő tanulmányok valóságos szabadegyetemekként segítettek irodalmunk megismerésében, megismertetésében. A kiadó szükségét érezte, hogy külön sorozatot indítson, íróportrék, monográfiák révén vezesse, avassa be az olvasót a megismerés folyamatába. A Kriza Jánosról (Antal Árpád, Faragó József, Szabó T. Attila), Asztalos Istvánról (Izsák József), Salamon Ernőről (Marosi Péter), Petelei Istvánról (Kozma Dezső) és Kováts Józsefről (Kicsi Antal) írott monográfiák… kiadását a Kriterion Könyvkiadó folytatta a Nagy Istvánról (Sőni Pál), Juhász Gyuláról (Indig Ottó), Tompa Lászlóról (Kicsi Antal), Balázs Ferencről (Mikó Imre, Kicsi Antal, Horváth Sz. István), Berde Máriáról (Molnár Szabolcs), Kuncz Aladárról (Pomogáts Béla)… közölt monográfiák immár megalapozták az irodalomtörténeti hátterét a humán műveltségű olvasótábornak. A kötetek ott sorakoztak a könyvespolcomon bármikor hozzáférhető módon, hasznosítható segédeszközként.
A visszapillantó, emlékidéző sorokból nem hiányozhat a Brassói Lapokban megjelent két sorozat: Szikszay Jenő és Kicsi Antal irodalomtörténete, amelyek a nem létező tankönyveket pótolták, hatásukban messze túlmutattak a lap regionális voltánál.
A Kriterion Könyvkiadó – romániai magyar könyvkiadó zászlóshajója – bőségesen ontotta köteteit, építette – az ideológiai ellenszél, a cenzúrával való örökös harc dacára és annak ellenében – azt a szellemi katedrálist, amely méltó folytatása és társa lett a két világháború közti Erdélyi Szépmíves Céh sorozatának, erősítve és mélyítve olvasóiban a szülőföldszeretet, ápolva legszentebb hagyományainkat, nyelvünket és kultúránkat. A különböző forráskiadványok – memoárok, leveleskönyvek, népköltészeti és néprajzi tárgyú kötetek, tanulmányok… – hosszú sora jelezte a kisebbségi lét igazgyöngyöket érlelő szellemi értékeit.
Az információáradat fontos momentuma volt a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 1981-ben beindult sorozata. Bár tudtuk, éreztük, hogy a szigorú cenzúra megkötötte a címszavak íróinak nevét, kihagyásokra kényszerítette a szerkesztőt. A Balogh Edgár neve fémjelezte első két kötetet követően Dávid Gyula vállalta át a különösen sok gondot okozó szerkesztés gondjait. A sok ezer címszót felölelő kiadvány nélkülözhetetlen és mellőzhetetlen segédeszköze lett mindazoknak, akik a romániai magyar irodalom iránt érdeklődnek.
Hosszan kellene sorolni azokat a kiadványokat – irodalomtörténeti munkákat – amelyek a könyvtárak az irodalom tárgykörébe tartozó szakmunkákat ölelik fel.
Az 1990 utáni időszak e téren is új távlatokat nyitott. A marosvásárhelyi Mentor, a kolozsvári Polis, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó, a tovább élő Kriterion értékesebbnél értékesebb művekkel, forráskiadványokkal halmozott el bennünket, segítette a tanítást hivatásának tekintő pedagógust, a könyvek szerelmeseit. Egy–egy kiragadott példa: Erdélyi Panteon (Mentor), a nagyszerű Bánffy–sorozat (Polis), Marosi Ildikó Erdélyi Helikon képeskönyve című csodálatos kiadvány (Pallas– Akadémia)…
A hazai kiadványok sorában föltétlen említést érdemel az erdélyi magyar irodalom iránt elkötelezett kiváló magyarországi irodalomtörténész, Pomogáts Béla vállalkozása: A Magyar Irodalom Erdélyben (Pallas–Akadémia Kiadó) című irodalomtörténeti opus eddig megjelent három kötete. Mindenik kettős tagolást követ: irodalomtörténeti rész és irodalmi dokumentumok példatára, amely olvasó közelbe hozza az alkotót és alkotásait. Előzményei sorában ott találjuk Sőni Pál: A Romániai Magyar Irodalom Története című egyetemi tankönyvét, Kántor Lajos és Láng Gusztáv által írott Romániai Magyar Irodalom 1944–1970 (1973) című kötetet.
Nem törekedhettünk teljességre, hisz a könyvek elérhetőségének is megvannak a maga határai, mindent megismerni és befogadni szándék korlátai. Jelzésszerűen kívántuk utalni arra, hogy mily gazdagok vagyunk, mily sokágú az az út amely e megismeréshez vezet. A bőség zavara ejt foglyul és a fájdalom, hogy mi mindennel lehetett volna bővíteni a sort.