Gyöngéd célzás

Egyik írásában 1972-es emlékét eleveníti fel Alex Ştefănescu író. A Fekete-tengeri Constanța színházának deszkáin a krajovai rapszódosz kísérte gitárral az énekét, különös párt alkotva a költőként és kiváló műfordítóként ismert Romulus Vulpescuval, a későbbi nagyromániás szenátorral. (Aki aztán 1989. december 22-én, miután lincselés áldozata lett a kézdivásárhelyi rendőrparancsnok, úgy adta elő a történetet, hogy Székelyföldön a magyarok románok fejével futballoznak. Ezt persze ő „csak úgy hallotta valahol”.)
Azon az estén azonban lázadónak bizonyult. A műsor így zajlott: az énekes-színész eldalolt egy-egy strófát, majd a költő zene nélkül megismételte, mintegy elmélyítve az üzenetet, és a hatás óriási volt. Egyébként ezt a trükköt nyúlta le a hírhedt Flacăra-esteken tündöklő Adrian Păunescu.
Elsőnek a tengert dalolták meg, de már akkor belekerült a környezetpusztítás is: „Naponta megcsúfoljuk a madarakat, a szerelmet és a tengert…”
A terem első soraiban a pártvezetők feszítettek, bólogattak is, amikor a tengerről hallottak, hiszen az a megye nagy büszkesége.
Csak a következő nóta okozott galibát, az ugyanis így kezdődött: „În fiecare prost eu văd un șef”. „Minden hülyében én egy vezért látok”. Tudor Gheorghe eldalolta, Romulus Vulpescu elszavalta. A kommunista előkelőségek nevetni próbáltak, azt a látszatot keltve, hogy jajde vicces, ám a közönség tömegröheje hideg zuhanyként loccsant a nyakukba. És a sötétkosztümös elvtársak még setétebb képpel, vérig sértve hagyták a termet.
Őszintén szólva, fűzi hozzá (zárójelben) a szerző, az ominózus verssor voltaképpen akkor ugrott elő az emlékezetéből, amikor a 2014-es elnökválasztási kampány során a híres dalnok Tudor Gheorghe nem kisebb jelölt, mint Victor Ponta mellett kampányolva, őt dicsőítve buzdította voksolásra fergetegesen tapsoló hallgatóságát…

Bölöni Domokos