Kosztolányi özvegyei

Illés Endre 1939-ben kezdte könyvcsinálói és irodalomszervezői pályafutását, a hajdani Révai Könyvkiadóban. Egy alkalommal elmondta, hogy amikor Schöpflin Aladár nyugdíjba vonult a Franklin Kiadóból, akkor gyakorló irodalomkritikusként s a Budapesti Hírlap, valamint a Magyarország szépirodalmi rovatának a vezetőjeként egyszerre a Franklintól és a Révaitól is állásajánlatot kapott. Elmondása szerint akkor ő úgy érezte, hogy nem ülhet oda Schöpflin Aladár íróasztalához, ezért választotta a Révait. Olyan döntés volt ez, amelynek morális akusztikájával mostanság már valószínűleg senki sincs tisztában. A Révainál aztán a szerkesztőség vezetője lett, egy szem beosztott lektorral és nagy létszámú ügynökhálózattal. Azt is elmesélte, hogy amikor Bókay Jánosnál, a kiadó akkori igazgatójánál sor került bemutatkozó látogatására, szemet szúrt neki, hogy az előszobában vagy tizenkét gyászba öltözött hölgy várakozik. Ez a talányos jelenség annyira felpiszkálta a kíváncsiságát, hogy elmenőben megkérdezte Bókayt: – Kik ezek a gyászoló hölgyek? – Ja, azok? Kosztolányi özvegyei – válaszolta a vezérigazgató. – Micsoda? – Most indítunk el egy Kosztolányi-sorozatot, ők pedig a mi ügynökeink, akik szétrajzanak az országban előfizetési ívekkel mint Kosztolányi bánatos özvegyei, és gyűjtik a sorozatra az előfizetőket. – Később is jó néhány ilyen groteszk történetet elmondott a régi idők könyvkereskedelmi fogásairól: például azt, hogy amikor először kiadták Nyirő József regényét, az istennek se akart fogyni, s ekkor támadt valakinek az az ötlete, hogy a raktárban porosodó krúdát be kell kötni halinába, amitől aztán lavinaszerűen megnőtt a vásárlói kedv. A sikeren felbuzdulva a kereskedelmi igazgató azt javasolta, hogy a következő kötethez mellékeljenek kis vászonzacskóban hamisítatlan erdélyi földet, továbbá egy fiolát erdélyi édesanyák könnyével, s mindkét ajándékot közjegyzőileg hitelesítsék. Az ötlet nem valósult meg, emlékezett Illés Bandi, de a földet, hatvagonnyit Arad mellől, megvette a kiadó. (Albert Zsuzsa: Legenda Illés Endréről)

Szerkeszti: Bölöni Domokos