Bár román trikolór díszíti a biciklijét, ő magyar. Ezt jól tudom, bár most éppen alszik. (Sajnos ma reggel nagyon hideg van Kolozsváron). Ha pedig magyar és ha éppen kolozsvári, akkor ismerős. Mert csóró, de nem az a „feladós” fajta, hanem – figyeljük csak meg a napszemüveget, a fülhallgatót – olyan típus, aki ad magára. Aki mímeli a nyugati lezserséget. Aki nagyzol is néha.

Nemrégen találkoztam vele a „kisparkban”, ami tényleg egy aprócska park a nemzeti színház mögött. Sietett nagyon, de azért rámköszönt:

– Szia, sietek.
– Látom. Hova?
– Megyek a kolonélhoz, ember, nem akar fizetni.
– Mit kéne fizessen?
– Cégem van, ember. Építkezési cég.
– És a katonaságnak dolgozol?
– Nekik dolgoztam, ember, mondtam a kolonélnak, meglesz két hét alatt, most meg nem fizet, az embereim meg mit csinálnak akkor? Nem tudok fizetést adni, ember. Én úgy dolgozok, mint a német, ember. Pontosan.
– Na, hát a kolonélt le kell akkor baszni.
– Azért megyek, ember, velem ne játszodjék, mert nem megy, érted, ember?
– Jól gondolkozol. Majd, ha találkozunk elmondod, hogy volt.
– Persze, ember. Most sietek, mert a kolonél nem akar fizetni, ember.
– Menjél csak, és sikert!
– Köszi, ember, ne féltsél te engemet, majd meglássa a kolonél. Velem nem lehet játszodni, ember.

A fáradt vándor. A szerző felvétele

És elrohant, hogy tanítsa móresre a román hadsereget.

1. Gergely Tamás:
   2010. október 9. 09:49

   Ez jó szöveg volt, ember!

2. Keszthelyi György:
   2010. október 9. 12:00

   Örvendek, hogy tetszett, köszönöm!

3. CSELÉNYI Béla:
   2010. október 10. 00:07

   Menyen, veszi elő a zászlót, hogy lássák a másikok. Nem hiszed? Na néz’ meg, táti! Ott lobog, mint egy brant. Aztán vedeeel! Trapává megy a fikátja meg a szplínája.

4. Keszthelyi György:
   2010. október 10. 03:31

   Ez az alak történetesen soha nem vedel. Csak a merevlemezében van valami hiba.