Engem nem tudott megingatni senki
– így szól a nád – mert én egyénileg
legyezgettem a zavaros vizet,
hogy zavartalan tudjon elpihenni.

Nékem tanúim az égbeliek
– szól a kígyó – nem tekerte el semmi
az agyamat. Tekerni s tekeregni:
nékem önként jött az édeni tett.

Én más elől nem futottam sosem
– így szól a nyúl, de magamtól jogom van,
míg saját irhámból ki nem futottam.

Nem taposhatott énrám senki sem
– így szól a csizma – s széttaposva hallgat
a könnyes fű – sok kőre hullott harmat.

(1991)

Bölöni Domokos arról tudósított, hogy tegnap, március 18-án Tóth Istvánra emlékeztek a marosvásárhelyi Várban, a Kedei Zoltán padlásszinti műtermében.

Jelen voltak: Elekes Ferenc, Demeter Attila, Hesfeleán Jenő, Albert-Lőrincz Márton, Benczédi Endre, Benczédi László, Csata Ernő, Donáth Nagy György, Dr. Nagy Attila, Nagy Emese, Gáspár Sándor, Szente Gyula, Komán János, Nagy József Levente, Hadnagy József, Ötvös József, Márton Károly. A költő verseiből felolvasott Székely Szabó Zoltán, énekelt a Cantuale dalcsoport: Márton Zsolt, Nyilas Szabolcs, Ferencz Örs, Bíró Péter. Közreműködött Doszlop Lídia Naómi.
Házigazda: Kedei Zoltán (Ötletgazda: Bölöni Domokos)