A lány időnként az ablakhoz lépett, szeméhez emelte kezét, mint ki vár valakit. Ám az a valaki csak nem érkezett.
Ilyenkor bánja az ember, miért nem ő a várva várt férfiú, aki két éve indult útnak a kalózlobogó alatt sikló vitorláson. A nemrég meghódított gyarmatot, Holland Guyanát látogatták meg, útközben elsüllyesztettek egy spanyol gályát, más nem is történt.
Nagyon úgy néz ki, hogy ma hasztalan várakozik a lány. Szomszédjához, egy magas szőkéhez, aki szintén a hajósok iránti rokonszenvből a fején tart egy ellenzős tiszti sapkát, ebben a pillanatban lépett be egy angolul beszélő siheder. Attól még lehet bárki-bármi, itt mindenki angolul beszél. A lány abban a pillanatban behúzta a függönyt, a hirtelen támadt félsötétben a piros lámpa világított azontúl a közeli utcasarkon.
De nemcsak ők játsszák el a kiosztott szerepet legjobb tudásuk szerint, a koldusok is egy-egy karakterfigura jellegzetes mozdulatába merevedve várják, néhány centtel jutalmazzák a hatást a környéken lófrálók. Élőképet kreálnak egy flamand múzeumi olajképből, e legutóbbi, címe szerint Öregedő férfi kutyájával. A kutya nem mozdul, aszfalton üldögélő gazdája sem. Az állat pofáját a gazdi arcához szorítja, tán negyedórája így ülnek, ami eléggé megerőltető, de a pénzért még akkor is meg kell dolgozni, ha egyáltalán nem biztos, hogy megcsörren a kiürült és perselynek kimosott konzervdobozban. Egy másik megszokott életkép az Aggnő, unokájával. A leányka legfönnebb ötéves, úgy öltöztetik, mint Piroskát a mesében, csak szegényesebben. A nagymami ruhája elnyűtt, de tiszta. A kéregetők nagyiparának stratégái jól tudják, hogy a büdös, koszos népségtől elfut a különben jólelkű adakozó. Ne legyen tolakodó, harsány, követelőző, pillantásával se háborítsa a tömeget, nézzen maga elé, e beszédes mozdulatlanság elnyeri méltó jutalmát… A bibliai Matuzsálemre is rájátszanak az utca e színészei – középkoriasan bő lebernyegbe burkolózva ülnek, mások arcukat a járda kövéhez szorítva vezekelnek, ha szerepük szerint ők a tékozló fiúk.
E nyomasztóan fenséges tablók után kész felüdülés a nagytemplom déli oldalánál Bachot hegedülő, lehet hogy konzis diáklány. Most már tényleg beesteledett, ideje visszamenni a kedvesükre váró lányokhoz, eddig már megérkeztek a tengerészek, ha meg akartak érkezni. Mondják, a Vadkelet lányai várják testük kalózait, általában szépek, de nem hollandok. S az őket egy órára gyarmatosítók is vagy igen, vagy nem. Egyedül a néhány négyzetméteres, utcáról jól belátható szoba, ez a kagylóként jó, ha sűrűn nyíló-csukódó, zárt, ám mégis nagyon nyílt tér nemzeti. Meg az adó. Itt az egész annyira racionális, hogy egyenesen iparszerű. De van kiszámíthatatlan is a nagy kiszámítottságban. Ötven feletti férfi előhúzza a maroktelefont, fényképezni akar. Látni kell azt a hisztériás dühöt a lány arcán, miközben odaugrik a függönyhöz és berántja. Ejsze megőrült, mondja valaki a férfiúnak, otthon úgy tudják, hogy tisztességes helyen dolgozik a család kicsi lánya, mi lesz, ha egy ilyen kép felkerül a netre… Szóval gyorsan el a mobilt, mert itt hamar a csatornában végezheti!
Ezek után sem vitás: vannak tisztességtudó koldusok, örömlányok is.