Ádám kisdolgát végezvén

Ádám, nem lévén akkortájt pisoár,
kisdolgát végezvén, egy fa tövében áll,
eltöpreng közben ezen-azon, vanon és nincsen,
amikor hirtelen rászól fentről az isten:

„Jóllehet tökéletes minden, valamit elrontottam, tudom,
s különben is, az egész teremtést már nagyon unom.
De te, szerencsétlen, agyagból formált alak,
kit kitüntettelek, midőn saját képemre formáltalak,
kiűzetésed ezennel visszavonom,
amire, hidd el, megvan minden okom,
s téged bízlak meg, kit teremtő szellemem szült,
lépj helyembe, s hozd helyre, ami nékem nem sikerült!”

Ádám csak hallgat, hinni nem akar fülének,
s csak mikor felzeng dicsőítésére az angyali karének,
szólal meg halkan, szomorúan:
„Ó, hát bolondnak nézel? Hagyjál húgyozni, Uram!”

(Forrás: Alföld, 1989/5)

Szerkeszti: Bölöni Domokos