Egyszer nekem is jutott egy morzsa a Nemess László (1944–2000) írói-szerkesztői batyujából. Huszonöt lejért (több deci vodka ára) valósággal rám tukmálta az „ötletet”. – De aztán megírod! – vette szavamat, immár távozóban – szinte futva, nehogy meggondoljam magam – a folyosó végéről.

Hát, Laci drága, íme, még úgy van, ahogy átnyújtottad Az asszony szidja az urát című kis remeked:
„– Te hitvány, te semmirekellő.
A férfi hallgat.
– Te utolsó gazember, te.
A férfi hallgat.
– Te senki, te semmi.
Csend. Aztán az asszony nagyot sóhajtva, hogy nincs kivel egy árva szót váltania:
– Még asse.”

Bölöni Domokos