Zsidó Ferenc: Szívügy
S most itt ülök az íróasztalomnál, kezemben az a nyílt képeslap, amit az az édes-drága írt meg, szokatlanul kapkodó írással: „Ne gondold, hogy nélküled nem forog a világ!!!” Igen, kérem, a végén három felkiáltójel, valósággal rejtvény a rejtvényben. De honnan szedte azt, hogy én azt gondolom, velem forog a világ – akár felkiáltójel nélkül is? Kár, hogy ezt most már nem tudom megbeszélni, mert ő már oda van, pontosabban nem tudom, hova, de azt hiszem, a világ forgását intézi.
Nélkülem. Ha most sírós hangulatban lennék, akkor ez a „nélkülem” nagyon fájna. De nincs időm sírni, mert meg kell etetnem a hörcsögöket. Tőle kaptam őket, szépen fejlődnek, kövérednek. Egyébként már egy fél órája azon filózok, hogy úgy látszik, nem voltam elég szerelmes belé, mert ha igen, akkor most ki kéne dobjam a hörcsögöket. Mert úgy láttam, mások így csinálják. Ha nem is pont hörcsöggel, de levéllel, fényképpel, ártatlan kabala-macival, bugyival, stb.
De én meggyőztem magam, hogy tartsam meg őket. Legalább addig, amíg van még a kölesből, meg a lenmagból. Sokat zabál az a két dög, hé! Elsősorban azért döntöttem úgy, hogy meghagyom őket, mert ha már nem kell forgatnom a világot, mert forog az nélkülem is, (elhiszem az édesnek, csillagászattanból, vagy mifenéből mindig jobb volt, mint én), hát kellett valami új célt találnom magamnak. Hisz ez a modern világ feltétele: mobilisnak lenni, tudni váltani, nem betokosodni. Ha már nem kell forgatnom a világot (igaz, ami igaz, eddig se tudtam, hogy kell), hát ezután többet foglalkozom a hörcsögeimmel. Ha kell, még egy hörcsögetető indulót is kitalálok, s vadul énekelgetem.
Egyedül. De az is lehet, hogy a munka megkönnyebbítése végett fölcsípek valakit.
Elvégre ez immár szívügyem!
Pusztai Péter rajza
2016. március 30. 06:34
„a világ forgását intézi”…. ez valami eredeti megfogalmazás, végre valami eredeti!
2016. március 30. 08:47
Jól tetted, hogy nem dobtad ki. A hörcsögben nincs hiba, sőt ezesetben egyenesen jól fog az ember háza táján egy kis állat.