Ideális szemléletnek vagyok a híve, még akkor is, ha művészetem a drámai hangvétel jellemzi. Kötődésemet az élethez a szellemiek és a lelkiek határozzák meg, és ennek alapján vállalom a feladatot is: maradandóvá tenni ittlétemet. Valamennyien külön úton járunk, és hajlamosak vagyunk a sajátunkat részesíteni előnybe. Belemagyarázunk, hivatkozunk végletekre, szélsőségekre, nosztalgiákra, fájdalmakra és a sort folytathatnám.
*
Keressük helyünket, várjuk elmúlását árnyékboldogságnak. Magamat sem hagyom ki ebből a kereső állapotból. Állandó tanuló szerepem folyamatában élek: mentés és menekülés. Zord hegyek között járok, csörgedező, tiszta patakokból oltom szomjúságomat. A kontrasztokkal együtt élek. Lehámozom a romantikát, s a kongó ürességbe gyömöszölöm a csúcsra törekvő álmaimat. Könnyez az ég, mossa vérem. Jelenbe zuhanok, kapaszkodom a kiürült „paradicsomba”. Valaki játszik odafönt, szikrát vet szeme tiszta fénye. Hív és kitartásra buzdít. Gúzsba kötöz a látvány. Mennék, nincs hová. Maradásra kényszerülve festek és festek. A ROMOKON IS ANGYALT FESTEK. (2016. március 11.)

Forrás: Vár-Lak