„Egy nemzet nem tartja be a szavát. A nemzet egy nagy, vak féreg, és mi szerint cselekszik? A gondviselés szerint, talán. Egy nemzetnek nincs becsülete. Nem kell semmiféle szót betartania. Ezért tartottak maguknak korábban a nemzetek királyokat, akiknek volt személyes becsületük és megtartották a szavukat.

…Ha a világ száz legintelligensebb koponyáját kiválasztjuk és összegyűjtjük őket, az eredmény egy ostoba tömeg lesz?… Tízezer belőlük együtt egy krokodil átlagos intelligenciájával rendelkezne… Egy tömegben azok a tulajdonságok sokszorozódnak meg, amelyek mindenkiben megvannak, és ezek lesznek az egész tömeg fő ismertetőjegyei.

Nem mindenkinek vannak erényei, de mindenki rendelkezik az alsóbbrendű állati ösztönökkel, a mélységesen primitív barlanglakók befolyásolhatóságával, a vadak gyanakvásával és bűnös szenvedélyeivel. Ezért, ha önnek több millió emberből álló nemzete van, az még emberinek sem nevezhető, az csak egy őshüllő vagy egy krokodil, vagy egy farkas színvonalán áll. Államférfiainak nem lehet magasabb rendű moráljuk, mint a nemzet állati tömegmorálja, noha a demokratikus államok néhány államférfija igyekszik valamivel emberibben viselkedni…

Pontosan ez a nemzet: szörnyeteg. Mindenkinek félnie kell a nemzetektől. Ijesztő lények. Hogyan lehetne ilyen lényeknek becsületük vagy becsületszavuk? Ezért vagyok én a kis nemzetek mellett. A kis nemzetek kis katasztrófákat jelentenek. A nagy nemzetek nagy katasztrófákhoz vezetnek.”

(Forrás: A diktátorok lélektana. Thalassa, 1995. 1-2. szám. Rózsahegyi Edit fordítása)