Nekem úgy tetszik, hogy mindkét házassága voltaképpen nem az ő ténye, egy nagy asszony és egy kis színésznő elvétették magukat vele. A második házasság bizony – a Jókai irodalmi alakjának az érdekében főképpen –, bizony el is maradhatott volna. Nem szép látvány, amikor egy fiatal nő odaplántálja magát egy élő szobor mellé és felfut egy aggastyánra –, mondjuk, borostyánnak. Jókai azonban ebben az állapotjában sem volt rút, csak gyönge és – bizarr. Az a meggyőződésem, hogy ez a házasság úgyszólván kellett, hozzátartozott alakja szívességéhez. Ez a mámoros józantalanság, ez a szívtelen, kései ötlet – ez is ő. Természetesen csak akkor, ha nem a magyar életrajzok iskoláján és istenítő modorában nézzük Jókait, hanem úgy, ahogy Mikszáth állította be a szemünket. Az újkori történetíró igazságkereső módjával, nem hamis szemérmetességgel és nem céltalanul szépítő hazugságokon átal. (Bródy Sándor: Jókai)

Szerkeszti: B. D.