Szerencsétlen öngyilkosok

Feleségem ritkán olvas fel nekem. Ma megtette. – Érdekes hírre bukkantam – újságolja. A bolgár kormány nemrég komoly akciót indított az egyre jobban terjedő öngyilkossági járvány ellen. Rendeletben tiltják meg a lapoknak az öngyilkosok nevének közlését. Második lépés: az ortodox püspököket utasították, hogy a papságnak tiltsák meg az öngyilkosok eltemetését. Harmadik lépés: kétévi börtönnel sújtják azokat a szerencsétlen flótásokat, akik a sikertelen öngyilkosság után életben maradnak. Jaj tehát az öngyilkosjelölteknek Bulgáriában! Aki rosszul célzott, aki gyenge kötelet választott, aki kevés marószódát ivott – annak dutyi dukál! Valahogy azonban – fűzi hozzá a hír kommentátora – az az érzésünk, hogy a bolgár kormány sokkal alaposabb és sikeresebb propagandát végzett volna az öngyilkossági járvány ellen, ha olyan törvényt hoz, amelyik a bolgár nép testi és szellemi nyomorát enyhíti…
Mennyire igaz! – bólintok bölcsen. – Milyen jól tenné ez a mi kormányunk is, ha példát venne a bolgár szomszédoktól. De még jobb volna megszívlelni a hír utolsó mondatát…
Feleségem elneveti magát. Majd magyarázat helyett fölmutatja a hír forrását: a kolozsvári PÁSZTORTŰZ című kolozsvári folyóirat 1928. szeptember 18-i számát. A lomtárban találta egy régi paksamétában.
No comment.

Bölöni Domokos