Egykori szatmári iskolájának irodalmi köre 1972-ben meghívta az akkor már befutott költőt író-olvasó találkozóra. Az eseményen, Szilágyi Domokos minden idegenkedése ellenére, régi típusú magnóval sikerült megörökíteni a költő hangját. Az iskola egykori tanára, Ligeti László Zoltán a Kriterion könyvkiadó A költő életei című emlékkötetben részletesen visszaemlékezett a találkozóra, többek között ezeket írta:
„Az elhangzott kérdések jelentős része Sz. D. diák- és gyermekkorára, költői indulására vonatkoznak. A zárkózott természetű költő nem hagyta magát kifaggatni… Itt is elhangzott a találkozók obligát kérdése: mikor kezdett írni? Melyik volt az első verse? Válaszait ismerjük: nem emlékszik rá, alkalmi vers volt, rossz volt; nem érdemes a feljegyzésre. De talán édesanyám még emlékszik rá, ő mindenre emlékszik – zárta le a kérdést.
De nem a kör. Az iskola ‘Aranykönyvébe’ visszamenőleg is gyűjtöttük az arra érdemes verseket. Pár nap múlva (1972-ben) Kassay Lajos, maga is írogató batizi diák, már a költő édesanyját faggatta, aki tényleg emlékezett a versre.”

Édesanyám születésnapjára

Ma október negyedike
A nagy nap minálunk
Édesanyám születésnapjára
Mind sorban felállunk.

Ma október negyedikén
Csak az a kérésem,
Az én édes jó anyámat
Áldja meg az Isten!!!

(1948, október 4.) Szeretettel Domi fia