Kezdem hinni, hogy költő vagyok

Szüleim szavaira alapozva merem leírni, hogy már kis óvodás koromban nagyon szépen szavaltam, s talán helytálló, ha onnan számítom a versek iránti szeretetem.
Viszonylag mégis későn kezdtem el írni. Hogy miért, annak több oka is van. Ezeket nem taglalom, a lényeg az, hogy ez a szeretet ma is tart.
Nagyon szeretném visszaidézni a múltat, de bármennyire is erőlködöm, első versem megírásának dátumára nem emlékszem. Valószínű, hogy jelentéktelen valami lehetett, nem hagyott nyomot bennem.
Első versem megjelenésének története viszont még ma is él. 1996-ot írtunk. Falunk helytörténeti múzeumának felavatása előtt istentiszteletre szóltak a harangok. Presbiterként és az újonnan alakult EMKE helyi jegyzőjeként vettem részt az ünnepi alkalmon. Kezemben versekkel teleírt füzetecskével indultam az istentiszteletre. Tudtam, hogy a marosvásárhelyi Népújság szerkesztősége is képviselteti magát. Itt találkoztam Bölöni Domokossal, akinek az írásait nagyon szerettem, ma is kedvelem, és akihez azóta nagyon szoros barátság fűz. Kölcsönös bemutatkozás után vázoltam neki (azidáig titkolt) szándékomat, és átnyújtottam a teleírt füzetecskét. Írásait ismerve reméltem, hogy nagyon kedves és jó ember. Nem csalódtam benne!
Versesfüzetemet magához vette, abban maradtunk, levélben keres majd meg. Csak néhány nap telt el, máris jött a posta; a boríték, amelyben megosztotta gondolatait verseimről, és további írásra biztatott.
Én megfogadtam tanácsát. Hetente küldtem levelet, azokban két-három vers is helyet kapott.
1997-et írtunk. A húsvéti ünnepekre készülődtünk, amikor egy újabb levél érkezett Domokostól. Arról értesített, hogy a húsvéti számban szeretnék közölni az Elégia a Megváltóhoz című versem kissé igazított formáját. Ehhez kérte beleegyezésem. Hát persze hogy örömmel egyeztem bele szándékába.
Azt az érzést, amelyet a vers megjelenése váltott ki bennem, ma sem tudom megfogalmazni. Boldog voltam, de egyben szorongást is éreztem. Kérdések özöne nyugtalanított.
Mi lesz a továbbiakban? Hogyan és miként alakul az utam? Mi történik velem, ha a későbbiekben csalódások érnek?
Ma már négy saját kötet szerzőjeként és két antológia (társ)szereplőjeként biztosan mondhatom: megérte hinni abban, hogy kellő alázattal és mindent felülmúló akarattal semmi sem lehetetlen. Ez a mélységes alázat vezet most is abban a szándékomban, hogy nyilvánosan is Domokos barátom felé forduljak, aki egyben három kötetem szerkesztője. Köszönöm, Domokos, mindazt a bizalmat, amit megelőlegeztél nekem. Köszönöm segítségedet, barátságodat, amelyet, remélem, sosem fog kikezdeni az idő.
Így éltem meg első versem megjelenését, s csak most kezdem hinni, hogy én is költő vagyok!

Elégia a Megváltóhoz

Ma már így halni sem lehet.

Keményen kinevetnek
azok a pőre gazemberek.

Arcodba köpik baromi
átkuk, hogy élve temessenek.

Te meg nevetsz rajtunk.

Kínod tüskézi bárgyúságunk,
makacsul pezsegnek a hegek.

Nézd, ott jönnek az új fiúk:
a legeslegmegváltottabbak.

A latrokkal ők szembesítenek.