Hittem a szó erejében

Első verseim Bözödi (Jakab) Gyuri bátyám cigaretta papírra rögtönzött „bök”-versei hatására íródtak 14 koromban. Osztálytársaim, néhány barátom és szüleim jókat szórakozhattak nyakatekert gondolataimon.
Az első, lapokban közölt verseim pedig Levinschi Szávuly Attila barátom emlékére íródtak a 90-es években, amelyeket szinte egy időben hozott le a Romániai Magyar Szó, a Hargita Népe, a Népújság és a Firkász (a sorrendre nem emlékszem). Ezek úgy születtek „ahogy a gótikus templomok boltívei között csendülő szó.” – írta róluk egykor Zsidó Ferenc.
Reflexiókra épültek, azok voltak amik: egyszerre jöttek a mélyből. Fiatalkori kapaszkodók, varázsszavak szelídségében tükröt tartottak nekem másokról, ősiségről, önmagamról, élhetőségről. Hittem a szó erejében, mint ahogyan ma is.