Első versem

Ha köntösöd lehetnék,
az első alkalommal elszakadnék.
Ha zsebkendőd lehetnék,
eldugnám magam.

Ha tűd lehetnék,
megszúrnám az ujjad.
Ha rúzsod lehetnék,
fölmarnám az ajkad.
Ha cipőd lehetnék,
elakasztanálak.
Ha könyved lehetnék,
elbutítanálak.
Ha lázad lehetnék,
fölgyújtanálak.
Ha szappanod lehetnék,
nem mosnám meg meztelen melled, hogy érezzed,
milyen nélkülözhetetlen vagyok.
De mégis,
csak,
csak
engedd már, hogy megcsókoljalak.

Marosvásárhely,1961.

Az első versem csak azután próbáltam közölni, miután az Igaz Szó megjelentette az Ébredő szobákban és az Utunk a Kinyitom az ablakot c. versem. Főiskolai tanáromnak, Márki Zoltánnak adtam át, aki akkoriban az Utunk versrovatának a szerkesztője lehetett. A kéziratot visszaadta, és csak annyit mondott, hogy tegyem el.