Végre, 46 esztendősen, a tettleges indulatokat visszafogva, amelyek hosszú időn át feszítettek, úgy tűnt, némileg kitisztul az ég, a balsors és a félelem kimaradoznak életemből. Nappal keményen húztam az igát egy háládatlan cégnél, amely arra kényszerített, hogy huszonnégy órából tizenkettőn át mozgékony és józan legyek, amit öt évvel ezelőtt tuti fikciónak tartottam volna. Eszerint reggel tíztől este hatig-hétig megállás nélkül dolgoztam, nyertem rajta tiszta emlékezetű, boldog önuralommal teli órákat, e nappali önkontrollnak valóságos bajnoka lettem, ami hozzászoktatott a világos gondolatokhoz, és a nem remélt testi frisseséghez egy olyan életkorban, mikor már jócskán számlálgattam drága halottjaimat, nálam fiatalabbakat vagy alig valamivel idősebbeket.

Igen, egy verőfényes napig minden olyan kedvemre valónak és csodásnak tűnt.

Este nyolc óra tájban azonban rámtört az önkínzás hajdani kényszere, és az éhség felhúzatta velem a bakancsot, ruhába bújtatott, visszahozva kezem remegését és a tömházak közelében lévő nyomorúságos kocsmáig űzött, ahonnan éjfélkor még kínzóbb ihatnékkal vetődtem haza.

Nem tétováztam, s újabb szeszeket szereztem be, csillapítani testem éhségét. Jól tudtam, hogy mit teszek, de nem voltam többé ura magamnak.

Póri testalkatom lehetővé tette azonban, hogy miután éjjel 12 és 2 között újabb vodkákat és söröket döntögettem belé, másnap reggel élénken és minden nehézség nélkül felkeljek, munkába menjek és egész napon át tökéletes nappali gépezetként működjek, bármiféle kihívásra készen. Szerencsés túlélő voltam s vagyok ma is. Erősen szerencsés, habár mindig is éreztem, még legveszettebb részegségem állapotában is, hogy végül csak a szerencsétlenség fog maga alá gyűrni.

Gyakran gondoltam rá, hogy ez egy nemzetség, a sajátjaim átka, amely velem ér majd véget, tisztán látom és rettegve viselem el mindazt, ami elviselhető, hogy ez a trikó, jobban mondva ez a nyavalyás ing, amit valamennyi tisztátalan felmenőm hordott, egy szép napon nem is fehérnek, hanem eléggé tisztának látszodjon ahhoz, hogy félretétessenek egy ódonságokkal telizsúfolt szekrénybe és végleg megfeledkezzenek róla.

Fordította: Cseke Gábor