…gondolatban amikor elütött egy autó.
Nem akart nekem jönni, de megtette.
Hát rosszul tette!
Három szava már megvolt a versnek,
amiből csak kettőt sikerült felidézni
azóta hogy itt fekszem az intenziven
„az élet” ez volt az első kettő
s miközben nézem hogy cseppen csöndesen a vér a fejem
fölé aggatott üvegből csövön át ereimbe
próbálom harmadik szavamat is visszaszerezni…

1. Alber Csilla:
   2016. április 10. 14:13

   És megtalálta? Mármint azt a harmadikat? Szerintem igen:)

2. Cseke Gábor:
   2016. április 10. 16:44

   Az attól függ… Ami megijesztett, hogy nem egy jó barátom ijedten kerestt meg: ez tényleg igaz? Pedig csak azt irtam le, amit Petőfi igy fejezett ki: „Egész úton hazafelé azon gondolkodám”, vagy: Befordultam a konyhára, rágyújtottam a pipámra…” Vajon, tényleg befordult abba a konyhába? Miért is ne?

3. Alber Csilla:
   2016. április 11. 16:17

   Nyilván mindenkinek mást mondhat egy jó vers. Nekem például azt,hogy a harmadik szó a legfontosabb, és azt keressük,bízva abban,hogy megtaláljuk,még mielőtt elütnének minket
   ” az élet dolgai”.

4. Cseke Gábor:
   2016. április 11. 19:22

   Köszönöm, Csilla. Ön nem csak ésszel olvas, de érzéssel is. A kettő meg csúcsra viheti az embert! Ön azt tippeli, hogy megtaláltam a „harmadikat”. Úgy sejtem én is, de vajon tényleg? Ezen töprengek „átömlesztés” közben. Ez, azt hiszem, nem is vers. Csak egy kis hökkentő…

5. Demeter Mária:
   2016. április 12. 06:01

   Az élet csepp.

6. Cseke Gábor:
   2016. április 12. 06:42

   Van benne valami… De azért még bambán bámulok, hátha…