Mulasztás

Császármetszés,
Szárnyakat ajánltak fel,
Kis, angyalkölyök-szárnyat,
S én nem fogadtam el.

Most ölnék!
Parányi tollruháért,
Bokám a földbe…
Fölöttem elhúz egy csecsemőárnyék.

A 2004-ben megjelent első kötetem szerint ez egy 1996-ban írt versem, s már az szélesen mosolyos volt, hogy addig vissza tudtam térni időbe és nyakon csíphettem egy korai írást. Nem a lehető-, elérhető- és leginkább „fogyasztható állapotú” legkorábbit (mert bár visszamehetnék 1992-ig, odáig már sok emléknyom s igen kevés írás vezet), de ez maradt a választásom a jelen válogatásra, mert ennek kapcsán eszembe jutott pár olyan költészeti tanévem, amelyeket a közeg miatt boldog éveknek nevezhetek. Büszke vagyok arra, hogy ilyesmire emlékezhetek és sajnálom, hogy mindez csak emlék. És hogy a közeg-kifejezés ne dideregjen itt ön- és másdermesztően, íme a felolvasztó-magyarázat: volt egy országos szórású magyar lap, a Romániai Magyar Szó, s hétvégenként volt egy Szabad Szombat melléklete: csupajó, csupakultúrával (2005 augusztus 1. óta a 222-33-08, vagy a 222-58-02 szerkesztőségi számokat már nem hívom, senki sem teheti). Nem azért volt csupajó, mert évekig közölt tőlem, dehogy!…hanem én lettem jobb, mert a melléklet majd kéthetente verses-otthonossá, verses-otthonommá vált, s ezáltal inkább familiárissá tette számomra a még sokáig önbizalomhiánnyal, de konokul továbbművelt verselést. A fenti anyag az 1996. augusztus 10 – 11. számban jelent meg. Ha mindezt volt szerkesztői eddig nem sejtették, akkor immár felvilágosodhattak: József Attila és a költészetünk áprilisi napján, azokra a napokra-lapokra is gondolok.