Miből lesz a cserebogár?

A jó barát biztatására ezzel a versel a zsebemben 64 nyarán barna „Kárpácikon” karikáztunk le Szovátára. Ott, az Írók villájában nyaralt két nagy, marosvásárhelyi tekintély. A nagy férfiak megegyeztek abban, hogy a vers jobb annál, mit ahogyan én azt felolvastam, s avval hazafelé jövet Alsó-sófalván, a börtönből kiszabadult Fülöp G. Dénesnél – hogy ne dolga végezetlenül érkezzünk haza – megegyeztünk abban: írni mi tudunk.

ANYÁM LEVELE

Hosszú mondatban vessző és pont nélkül
írta édesanyám a levelét mint modern
költemény mely nem tartja
a grammatikát

az írás takaros volt a papíron
sehol egy parányi fehér folt
csak a végén egy árva pont
vigyázott hogy meg ne
szökjenek a drága szavak

az úttal kezdte hogy simán
szalad s tükrében reggel
ha lehull a harmat régi arcukat
nem ismerik fel a házak

és mint fürge ujjain
a mórestes fonál bonyolódott
a levele tovább óvva intett
még fiatal a tavasz hideg
vedd fel a gyapjú szvetteredet

álmában írta otthon voltam
a szép nevű patakunkban félszavára
egy tányérnyi halat fogtam.

1. Láng Eszter:
   2016. április 12. 20:04

   Ez nagyon szép, a vers is, a visszaemlékezés is, örülök, hogy olvashattam!