A költő első verse ma már slágerszámba megy: majd’ mindenki fújja. Feltételezhetően 11 éves korában, 1916-ban írta, egy dolgozata végére, s a különböző gyűjteményekben némileg eltérő formában szerepel. Sokszor csak igy tartják számon: De szeretnék gazdag lenni… Az interneten található „összes versei”-ben az alábbi változat áll:

KEDVES JOCÓ!

1.ső strófa

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

2. strófa

Mig a cukrot szopogatnám,
Új ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

1916-1918 (?)

József Attila első nyomtatott verse viszont Makón jelent meg, de a nevének említése nélkül. A Dongó című élclap (a Makói Újság melléklete volt) 1922. szeptember 24-én közölte József Attila egy versét Piki álnév alatt, majd október 22-én egy másikat J. A. monogrammal. Igaz, a verseket már egy évvel korábban beküldte, a kései megjelenés – pontosabban az „elfektetés” elkedvetlenítette a diákköltőt.

A női szív

A női sziv tömeglakás
Tömeglakás, mi lenne más.
Elfér benne a sok bolond,
Aki nőért könnyet is ont.

Emezt ide, amazt oda
Kamráit cellákra osztja.
Ez kimaradt – a patvarba,
Nosza gyorsan a pitvarba!

S nekem ó jaj szegény fejem!
Hol is lészen az én helyem?
Tele kamra, tele pince,
Számomra hely vajon nincs-e?

A hölgy felel s halkan nevet,
Halkan nevet, s mond egy nevet.
– Kérem uram helyet akar?
Ad majd a lakáshivatal!
PIKI

Esik eső magyar földre…
Ad notam: „Kossuth Lajos azt üzente…”

Esik eső magyar földre
Kossuthnak is hull a könnye,
Hull a könnye keserűen,
Kossuth Apánk sir a mennyben,
Magyar népén, árvaságán
Elveszett honán.

Szétszaggatott édes honunk
Kebeléről siró jajunk
Kossuth szivét hasogatja:
Hejh, nem vigad a magyarja!
Magas mennyből magyar földre
Hull Kossuth könnye.

Ha majd egyszer Kossuth lejön –
Átrohanunk vizen, tüzön!
A Magyarhon ismét szép lesz,
Méltó Kossuth véreihez,
Csak ne csüggedj édes Hazánk:
Jön Kossuth Apánk!
J. A.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ