Egy ölelkezés a város.
Körutak karjai hidakra vasalva.
Kartondoboz-utcasarkok:
tűzfényben égőket ismerek!

Sövény mögött, hová vizelni járnak,
testet törnek a fények.
Nyitott aluljáró:
mennyire mutathatom vágyam?

Puha mosolyok, aszott bűnök,
divatos ártatlanság, bájoló hangok,
egy fehér tunikás nő:
fáj a szépsége.

Sildes sapkám rejti arcom,
fekete szvetterem karom.
bocsánatot kérek egy esőben:
ernyőm valakit ér, lekurváz.

Galambokból egyre kevesebbet látok,
rájuk számtalanszor vágyom, repülnék.
Itt vannak, surrognak:
emberrengeteg.

Legértékesebb számomra a kéz,
táskám markolászom,
pénzem megvan-e:
bármibe kerül, nem számít.

Forrás: Apám, a program működik