Csak úgy kapkodom a fejem az utóbbi időszak hazai eseményei láttán, holott azt hittem, a romániai furcsaságokhoz több mint hatvan, ezen belül pedig a dambovita-menti képtelenségekhez közel negyven esztendőn át hozzáedződött emberként engem már semmi sem lephet meg. De hát ki ne képedne el, ha az államfő legazemberezi a nyugdíjemelés mellett kardoskodó politikusokat, miközben szemrebbenés nélkül aláírja annak a Ioan Botisnak a munkaügyi miniszteri kinevezését, aki a 2008. évi választási kampányában 305 eurós szociális nyugdíjat ígért.

Ugyanez a tárcavezető az alkotói honoráriumok fejetlen megadóztatása nyomán támadt zűrzavar kapcsán bocsánatot kért azokért a végeérhetetlen sorokért, amelyek főnöke, a miniszterelnök szerint nem léteztek.

Ahogyan Traian Basescu szerint nincsenek a Demokrata Liberális Párton belül egymással szembenálló érdekcsoportok sem, bár nyílt titok, hogy a tömörülést belső hatalmi frakcióharcok emésztik.

És ki ne döbbenne meg akkor, amikor az államfő úgy akar pontosságra nevelni egy építkezési vállalkozót, hogy kilátásba helyezi: a határidő megszegése esetén üstökön ragadják egymást. (Az ajánlat már csak azért is lovagiatlan, mert hajbakapás esetén, Basescu nyilvánvaló előnyben lenne ellenfelével szemben).

Vagy: lehet-e józan ésszel megemészteni a hírt, miszerint a demokrata liberálisok hangadó politikusa, Raluca Turcan szerint Silviu Prigoana soha nem lépett ki a tömörülésből, holott a  médiacézár, üzletember, újabban rosszlányokat és jó kuruzslókat törvényesíteni kívánó bukaresti főkukás maga jelentette be, hogy júniustól megvált a párttól, amely rá akarta kényszeríteni, hogy válasszon üzletemberi és politikusi minősége között.

De párját ritkítja az oktatási tárcavezető ötlete is, miszerint a gyermekek fogyatékkal élőkhöz való viszonyulását megkönnyítendő és a másság iránti toleranciára nevelés érdekében az óvodai játékszereket nyomorék, illetve „afrikai ás ázsiai faji jellegzetességeket felmutató babákkal” kell kiegészíteni.

És ott van még az a sürgősségi kormányrendelet-tervezet, amely – egyéb képtelenségek mellett – arra kötelezné a fogyatékkal élőket, hogy mielőbb küzdjék fogyatékaikat és álljanak munkába, ha nem akarják elveszíteni szociális juttatásukat. A fogyatékaihoz makacsul ragaszkodó személyt 20 ezer lejig terjedő bírsággal sújthatnák.

Lám, már az utóbbi néhány nap történése alapján is őrültekházának nevezhetnénk Romániát. Vagy stílusosabban – az államfő alapfoglalkozását is figyelembe véve –, Stanley Kramer 1965. évi nagysikerű filmjének címét idézve: a Bolondok hajójának.

1. Keszthelyi György:
   2010. október 12. 11:34

   Érdemes volt megfigyelni a tévében Angela Merkel arckifejezését, amint mellette az aprónövésű, de magaseszméjű Boc szónokolt. Románul persze, mert „aicia mânci pită românească”. Hát nem is tudom…az az arc semmi szimpátiát, empátiát, pozitívumot nem tükrözött. Sőt.

2. Tégé:
   2010. október 14. 06:50

   Nem arc volt, hanem maszk. Kemény, mint a csizmabõr. Bakancs. Bocanci…