Egy messzé-vel kevesebb

Először a megverselés lehetősége, aztán az emlékezésben megfogalmazott vágyféleségek: a nyelvben megjelenő (megjeleníthető) képek és nem is utoljára: egy saját helyre vonulás, megteremtése egy másik dimenziónak, ahol szabadságban, játékban, csöndben, varázslatban van az ember.
…: Nem tudom, melyik volt az első versem. Adorján nagyapámtól is, Margit nagyanyámtól is megkérdeztem, melyik mesét verseljem meg: a Hófehérkét vagy a Hamupipőkét. Rám bízták. Egy kékvonalas füzetbe aztán amolyan rigmustisztelősen belekörmöltem a Hamupipőkét versben, talán egyharmada el is készült. (Ilyesmik voltak benne: Esténként a módos gazda kisétált a füves hegyre…)
Az első publiciómat Kádár Olga magyartanárnőmnek köszönhetem, a versesfüzetemet megnézte (ötödikes voltam), piros plajbásszal (a sáros oldalú bodosi bivalyok lassú vonulásáról szóló versemet is ) kicsit megstilizálta, de valamennyit el is küldött belőlük a Jóbarát című akkoriban indult (talán 1969-ben) folyóiratnak, meglepetés volt, hogy előbb megkaptam a honoráriumot (postai csomag érkezett az iskolába: hajasbaba és színes „Carioca” filctoll!) , utána aztán a tiszteletpéldányt is versemmel:

A vonat

A vonat sípolva kattog zakatol,
Fekete füstje magasba száll,
S eltűnik valahol.
Hegyek, tengerek, ligetek maradnak el mögötte,
De robog, siet, mert nagy messzeségek
Vannak még előtte!

Szerzői búmat akkor az okozta, hogy rögtön észrevettem, egy szót valaki kihagyott a versből. Jól emlékeztem, hogy a verssor eredetileg : Eltűnik messze, így szólt: Eltűnik messze, valahol.
Sajnáltam azt a messzé-t.
Nem nagy ügy ez a vers, de számomra azért kedves, mert amint látom, könnyedén repítettem képzeletbeli vonatomat több tenger mellett.

1. Cselényi Béla:
   2016. április 11. 14:39

   Adalék: Emlékezetem szerint a Jóbarát 1967 őszén jelent meg.

2. Cseke Gábor:
   2016. április 11. 15:45

   Addig pedig Pionir néven fungált