A szép utcán megyek , bámulva a színes falakat eső után , a borún napfény szitál át , kertekből zöld árad, árvácskaágyások , tulipánok , gyöngyvirágok, jácintfürtök szivárványos ragyogása, hűvös virágtüzek.
Lélegzetem galambok közt lebegteti a levegő, mintha csipketerítőt rebbentgetne , úgy hullámzik a galambraj fel-le . És ekkor hírtelen megtorpanok . Lábam előtt egy lefejezett gerle , feje nélkül , halványrózsaszínbe játszó hamvassága mintha még élne . – Nem , nem , nem rejthetem el a fény elől. Véres nyakcsonkja pecsételi az eget , ma vasárnap van , talán ott marad úgy szépen kiterítve – Szemerkél az eső.

1. Alber Csilla:
   2016. április 15. 04:24

   De szép!