Gergely Tamás: Könyvtáros
Papírlapok szállingóztak az égből. Olyan volt az egész, mint a havazás.
Vadmalac csodálkozott, hiszen nem hallott helikoptert elhaladni a fejük fölött, akkor meg honnan?
„És miért? Kinek az érdeke?”
Ezeket magától kérdezte, Malackához annyit szólt: „Mindent a fejünk felett rendeznek.”
No de Kismalac meg a komájuk egymással versenyezve szedték össze a lapokat. Összefogták, mint a búzakévét, majd egymásra rakták a bejáratnál.
„Mi az, kérdezte tőlük Vadmalac, könyvtárosok lettetek?”
Kismalac nem értette a kérdésből áradó iróniát, megállt a „könyvkötésben”. Felnézett, várta a magyarázatot.
„Vigyázz, fiam, jelentése van minden szónak.”