A páncélszekrény titka

Jelentés a Titanicról

A víz alatti kamera, amely körbetapogatta az elsüllyedt Titanic óceánjárót, váratlanul egy páncélszekrény képét vetítette ki a hajóroncs belsejéből.
– Well – mondta a feltárást irányító főmérnök Morgan bankárnak, az expedíció pénzügyi felelősének –, ez a páncélszekrény rendkívül kedvező helyen fekszik, egy nyitott felület alatt. Könnyűszerrel felhozhatjuk. Megpróbáljuk?
– Gyerünk! – mondta a bankár.
A kiemelés után szabad szemmel is meg lehetett állapítani, hogy a
páncélszekrény meglepő épségben vészelte át a több mint fél évszázados víz alatti nyomást. És mikor az ajtó végre nyikorogva feltárult, a kutatócsoport vezetői izgatottan néztek a polcokra, csak egy viszonylag vékony iratköteg feküdt középen. A főmérnök kiemelte, és óvatosan végiglapozta.
– Amennyire én meg tudom ítélni, ez a trezor a hajó személyzeti osztályvezetőjének, hogy is hívták? – ellenőrzési jegyzeteibe nézett – W. W. Wilsonnak az iratszekrénye volt.
– Személyzeti osztályvezető is dolgozott a Titanicon? Kezdem érteni a hajó tragédiájának az okait. – És mit tartalmaznak ezek a papírok?
A főmérnök beleolvasott az iratokba.
– Hát, ahogy a szövegből kiveszem, különböző bizalmas feljegyzések.
– És mennyit érhetnek?
– Hát, mint általában a személyzeti feljegyzések. Annak a papírnak az árát makulatúrában, amelyre írták őket.
– Mindegy. Adja ide! Megnézem, hogy mit lehet kezdeni velük.
A bankár olvasólámpája fénykörébe emelte a tenger mélyéről kimentett iratokat, a dátumokból megállapította, hogy a feljegyzések a katasztrófát megelőző napokban születtek. Először egy különálló lapot olvasott el.

„Hangulatjelentés. Szigorúan bizalmas.!
Jelentem, hogy a hajón mind a személyzet, mind pedig az utasok körében kifogástalan a hangulat. Különféle rendezvényeink, a táncestélyek, vacsorák, irodalmi felolvasások rendben és nagy sikerrel folynak le. Jogos a feltételezés, hogy ez mindannyiunk számára nehezen felejthető élményt jelent majd. Meg kell említenem, hogy hajónkat nemzetközi bizalom övezi, melyet a naponta szép számmal érkező üdvözletek, helyigénylések jövő évi utakra, megfelelően tükröznek. A teljesebb körű tájékoztatás kedvéért fel kell sorolnom azokat a negatív jelenségeket is, melyeket személyzeti munkánk során tapasztaltunk. A hajó személyzete nem hajlandó elismerni annak fontosságát, hogy utasokat szállítunk. Többször hallottunk ilyen kijelentéseket;
a) Örüljenek, hogy egyáltalán feljöhetnek a hajóra a vacak pénzükért.
b) Ők csak utasok és nem vendégek. Vendégek majd akkor lesznek, ha én meghívom őket egy italra.
Úgy ítéltük meg, hogy a fegyelem ilyetén lazulása a ki nem elégítő keresetekből származik, ezért újszerű bérezést vezettünk be. A hajó matrózai és alkalmazottai munkaidejük letelte után ugyanazt a munkát magasabb díjazásért láthatják el gmk-ban (Dzsi Em Ká), sajnos ez az intézkedés sem hozta meg a kívánt eredményt. Például a hajópincérek csak éjjel negyed 3 és fél 3 között hajlandóak felszolgálni a reggelit, mert abban az időben részesülnek a legmagasabb díjazásban.”

Egy lezárt boríték következett. A bankár óvatosan felnyitotta.
„Emlékeztető a kapitánykérdéssel kapcsolatban. A legszigorúbban titkos! Tiszt a tisztnek!
Közismert tény, hogy kapitányunk, Jean Duffren I. osztályú hajóskapitány, a Tengeri Oroszlán-rend lovagja és számtalan egyéb magas kitüntetés tulajdonosa, hosszú ideje és osztatlan megelégedéssel irányítja óceánjárónkat. Kapitányunk elérve a szolgálati idő szabályzatokban megszabott végső határát, kifejezte kívánságát, hogy eltávozhasson tisztségéből. Óhaját természetesen méltányolnunk kellett, a következő úton már új embernek kell fellépni a parancsnoki hídra. A poszt betöltésére nyílt pályázatot hirdettünk. Eddig a következő pályázók nyújtották be jelentkezésüket:
1. Jean Duffren, I. oszt. hajóskapitány, a Tengeri Oroszlán-rend lovagja, számtalan egyéb más kitüntetés tulajdonosa. Az állást eredeti fizetését változatlanul hagyva, külön pótlékért nyugdíjas szakértőként vállalná – Capitano di Belli Tempi – jó idők kapitánya besorolással, vagyis viharok esetén nem volna kötelezhető feladatának ellátására.
2. Jonathan Bigger fűtő. A Hajóalkalmazottak Szövetségének elnöke. Kineveztetése esetén demokratikus meggondolásokból a parancsnoki hidat levitetné a kazánházba és ott működtetné tovább. A hajó menetirányát mindennap háromszor szavazattöbbséggel határoznák meg. Az I. osztályú szalonok berendezését eltüzeltetné, mint kihívó luxustárgyakat. Azon a javaslatán is el kellene gondolkodnunk, hogy a hajó utasait is köteleznék egy-egy műszakra a kazánok mellett vagy a mosogatóban.
3. Nicolas Ugin közgazdász. Az ő elemzésének középpontjában a hajó jövedelmezőbb kihasználása áll. Tervei szerint a Titanicot légcsavarokkal kellene ellátni, és így a légi közlekedés szolgálatába lehetne állítani. Ésszerűsítő javaslatai közül egyet már bevezettünk, egyelőre kísérleti jelleggel, az óceánjáró mentőcsónakjait bérbe adtuk egy szövetkezetnek sétahajózás céljából.”

A bankár felbontotta az utolsó iratköteget, a papíron itt-ott barnás
víznyomok maradványai látszottak.

„Hangulatjelentés jégheggyel való ütközés után. Szigorúan bizalmas!
Jelentem, hogy a Titanic ma összeütközött egy jégheggyel, és több-kevesebb valószínűséggel elsüllyed. Véleményem szerint nem volna kívánatos az ügyet azonnal a nemzetközi nyilvánosság tudomására hozni. Meg kell várnunk, amíg a többi tengerjáró észreveszi a hullámokat és bejelenti a hírt. A katasztrófa nyilvánosságra kerülése után is hangsúlyoznunk kellene, hogy csak korlátolt jelentőségű elsüllyedésről van szó. Esetleg éreztetni lehetne a közvéleménnyel, hogy tulajdonképpen egy kísérlet folyik, melynek során a Titanicot tengeralattjáróvá alakítják át. Én és a hajó vezetése mindent megtettünk a pánik elhárítására. Egészen az elsüllyedés pillanatáig szükség lesz zeneszolgáltatásra. Az anyagi szolgálatot utasítottuk, hogy a zenészeket előbb vízálló lábbelikkel, később vízálló öltönyökkel, végül vízálló kalapokkal lássa el. Utasításba kellett hoznunk továbbá, hogy csak optimista hangulatú és szórakoztató jellegű számokat adjanak elő, eleve tiltani javaslok olyan zenedarabokat, melyek a katasztrófával kapcsolatos asszociációkat váltanának ki. Pl.: Handel: Vízizene, Liszt: Haláltánc és így tovább.”

Már csak egy papírlap maradt hátra. A bankár meghatottan vette kezébe a Titanic egész története utolsó feljegyzését.

„Felterjesztés kitüntetésre. Kitüntetésre javaslom Anthony McMillant, hajótechnikai első gépészt, továbbá Wilhelm Habenfuss technikai másodtisztet a hajó új jéghegyelhárító rendszerének feltalálásáért és bevezetéséért. A találmányt olyan kitűnőnek ítélem, hogy javaslom felszerelését a többi óceánjáró hajóra is. Esetleg egy külföldi vállalattal közösen felléphetünk együtt harmadik országbeli piacokon is. Kitüntetésre javaslom továbbá Szemofonor főrevizort a jéghegyelhárító rendszer alapos és lelkiismeretes ellenőrzéséért, továbbá az egész vállalkozás hathatós eszmei támogatásáért W. W. Wilson személyzeti osztályvezetőt.
W. W. Wilson
személyzeti osztályvezető”

Forrás: Rádiókabaré, válogatás. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1988

Szerkeszti: Bölöni Domokos

1. Kerekes Tamás:
   2016. április 21. 11:28

   remek