Az átkos kádári rendszerben jártam az ELTE filozófia szakára. Komikus, és üdítő volt Pais István többrendbeli rendkívül színvonaltalan, de legalább bátor kirohanása a marxizmus ellen. A dialektikus materializmus nevű tantárgyat, amelyről a mai napig nem tudom, hogy micsoda, a tanszék vezetőjének felesége, Szigeti Józsefné tanította, erős oroszos akcentussal. Valami Anyeginről beszélt, amiről nekem a hófödte orosz sztyeppék irdatlan sivársága jutott eszembe, és a soha véget nem érő másnaposság erőfeszítései közt tartóztattam meg magamat, hogy Anyegin és a bolsevizmus kapcsán ki ne rohanjak a teremből. Csak később fejtettem meg, hosszú évek múltán, hogy Anyegin az az anyagit jelentette volna, s valami homályos kapocs fűzte volna a tudathoz és a szellemvilághoz, de a kapcsolat tartalma számomra máig homályban maradt. Azonban Pais tanár úr osztotta meg velünk Herakleitosz gondolatait, fragmentumait is, pl.azt, hogy „Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni”. Mint kiderült, a tanítványok megpróbálták tovább fejleszteni a fragmentumot. Nekem Protagorasz megoldása tettszett a legjobban, miszerint” Egyszer sem lehet a folyóba lépni. ”Aztán valamilyen ok miatt félbeszakadtak filozófiai stúdiumaim, mint ahogy elmaradt a Lukács György által a nyolcvanas évek elején is hangoztatott ígérete, hogy eljön majd még a marxizmus reneszánsza. Nem jött el, de figyelmem az úgynevezett rendszerkritikára koncentrálódott , és időnként megnézem a könyvek közt, hogy hol tart a szakma. Így bukkantam erre a bájos, tudományosan alapos, rendkívül olvasmányos, kiválóan illusztrált kötetre. Instant filozófia, látom a vádat az interneten. 160 oldalon nem lehet csodákat művelni, s az illusztrációk is elvesznek a szövegből, igaz hozzá is adódnak a szöveg szemantikájához. Nézetem szerint a kötet, hiányosságai ellenére (a Revizor. c. online lap a Wittgenstein értelmezésbe kötött bele pl.) is klassz, jobb, lényegesen, mintha egyáltalán meg sem jelent volna. A könyv utal a Mátrix c. filmre is, egyik gondolatmenetét is a filmből meríti. 160 érthető oldal az egyik legcsodálatosabb tudományról, arról, hogy az a feladatunk, hogy felismerjük, hogyan kell élnünk. Ehhez képest egy szakavatott filozófiatudor láthat pontatlanságokat a kötetben, de minek. Akkor nem érti a könyv jelentőségét.

A kötetről a www.revizoronline.com
leszedi a keresztvizet: „Tartalmilag pedig pont azt nyújtja a Barry Loewer által szerkesztett könyv, amit a címében ígér; a korszellem minimálkommunikációs trendjeihez alkalmazkodva arasznyi bekezdéseket a nyugati bölcselet bő kétezer éves történetéből.” Néhol azonban a cikk nem hagyhatja ki a kötet érdemeit sem.” A kiadvány legfőbb érdeme, hogy a többi hasonló vademecumhoz képest valamivel szélesebb időhorizontot ölel át. Miután sorra veszi a szóban forgó tudományág evidens és obligát alakjait (Arisztotelész, Szókratész, Platón, Kant, Hegel, Marx, Frege, Hume, Nietzsche, stb.), komoly örömünkre nem torpan meg Wittgensteinnél. A jelenkori gondolkodókból is szép számmal merít, így Heidegger és Sartre után terítékre kerülnek Ryle, Kuhn, Popper, Gödel, Fodor, Derrida, sőt Putnam és Chalmers a ma szempontjából abszolút releváns gondolatai is.
Persze örök dilemma, hogy szerzők vagy témák szerint okosabb-e haladni. Utóbbi talán azért szimpatikusabb nekem, mert míg ha egy szerzőnél ismertetjük önellentmondásait, pálfordulásait, az a fejezet gyorsan hozzáférhető tanulságát gyengíti. Problématörténeti rekonstrukcióknál ellenben a viaskodó válaszok bemutatása éppen hogy emeli a tárgyalásmód fényét, amennyiben az egymást kölcsönösen kizáró elemek jó esetben megindítják az olvasó fantáziáját. És éppen ez volna a filozófia: a gondolkodás tudománya. Itt azonban egy jóval szerényebb ambícióval találkozhatunk: az olvasó megkapja két-három mondatos válaszait – igaz, jellemzően olyan kérdésekre, melyeket a kontextus és az előzmények ismerete nélkül gyakorlatilag kizárt, hogy helyesen értelmez.”
Kompakt tudás fél perc alatt – ígérik a Partvonal Kiadó 30 másodperc… címmel megjelentetett tudományos-ismeretterjesztő könyvei; a Nagy-Britanniában tavaly indult sorozatból magyarul a filozófiával és a közgazdaságtannal foglalkozó kötetek olvashatók először. A széria kötetei egy-egy tudományterület ötven-ötven legfontosabb, legnagyobb hatású elméletét, iskoláját foglalják össze tömören és közérthetően – mondta a Partvonal Kiadó felelős szerkesztője – s amit a kötet vállalt, azt jórészt be is tartja. (www.irodalmijelen.hu)

A 30 másodperc filozófia című könyv valójában egy filozófia gyorstalpaló, új olvasási módszer modern olvasóknak. Megoldást ajánl akut időhiányban szenvedő diákoknak, elfoglalt üzletembereknek, valamint mindenkinek, aki arra hivatkozva bújt ki eddig az olvasás alól, hogy erre neki nincs ideje. Ugyanakkor hasznos forgatnivaló azoknak, akik a már meglévő tudásukat szeretnék egy kicsit felfrissíteni. Elérkezett az idő az olvasás módszereinek megreformálására. (www.olvasóteremblog.com)
A kiadó
A legfontosabb filozófiai elméletek röviden
Julian Baggini – Kati Balog – James Garvey – Barry Loewer – Barry Loewer -Jeremy Stangroom
Gondolkodom, tehát vagyok, egzisztencializmus, paradoxon, szókratészi módszer, dekonstrukció… Naná, hogy neked is ismerősen csengenek ezek a kifejezések. De vajon tudsz róluk eleget ahhoz, hogy beszállj egy izgalmas vitába, és el tudd dönteni, ki az, aki valóban ért a filozófiához, és ki az, aki csak filozofálgat? A 30 másodperc filozófia című könyv forradalmian új módszert választott a filozófiatörténet 50 legfontosabb iskolájának és irányzatának bemutatására. Megkértünk néhány népszerű filozófiaprofesszort, hogy egy kicsit hagyják abba a fejtörést a jelentés jelentésének mibenlétén, és magyarázzák el nekünk a sokszor bizony „elvarázsoltnak” tűnő filozófiai elméleteket röviden és lényegre törően, egyenként nem több mint 300 szó és pár színes kép segítségével. Könyvünkben sok olyan érdekes és meghökkentő, okos és felkavaró gondolattal lehet találkozni, amelyeken évezredek óta szórakoznak-marakodnak a tudósok, és persze a hétköznapi emberek milliói. Érdemes belelapozni, hogy miről is van szó…

www.partvonal.hu
összeállította Kerekes Tamás