(Mélyinterjú magammal)

Hogy vagy, Frici ?
Általában, vagy speciel mostanság ?
Speciel mostanság.
Mint általában.

Szóval, szomorú vagy, Frici…
Az vagyok, szomorú.
Ez a régi kerékvágás…
Régi az út is.
És nincs kiút ?
Csak kiút van.
Az milyen út ?
Kifelé vezet.
Írsz valamit ?
Egy nagy regényt.
Mi a címe ?
Lant le.
És mekkora az a regény ?
Amekkora a címe.
Annyi, hogy Lant le ?
Annyi.

1. demivanna:
   2010. október 12. 16:53

   Nem is állna jól neked, ha virágos jókedvedben járnád a kállai kettőst egyedül… már így szoktunk meg, ilyen búskomoran. Hozzád képest Don Quijote a vígképű lovag…
   Az író (költő) ne számolgassa azt, hogy hányan olvassák: neki csak írnia kell. Én olvaslak, tehát nekem írsz. Úgyhogy állítsd fel azt a lantot…!:-)

2. Keszthelyi György:
   2010. október 13. 11:45

   Vedd fel… emeld fel… de „állítsd fel”???

3. Gergely Tamás:
   2010. október 13. 16:20

   „Körbefoghatnád” azt a hosszú regényt a neveddel, Ferenc úr, legyen meg a jellemzésed is egyben, a Székelyföldön úgyis szokás a ragadványnév. Így gondoltam: Elekes Lantle Ferenc. Olyan jól hangzik! Mintha francia gróf lennél, és rangjertve éldegélnél körünkben. Gocsovszkynérõl, a francia tyúkról már amúgyis írtál… Honosították, tudod, Siménfalván.

4. Cseke Gábor:
   2010. október 13. 16:26

   Azért nem rossz ez a regényrecept, korábban már írtak néhány hasonló művet, amit nagy hatékonysággal el lehet olvasni.

   Ezek pl.

   Kard ki!

   Pofa be!

   És egy folyamregény:

   Fuss, ha kedves az életed!

5. Pusztai Péter:
   2010. október 13. 20:18

   Úgy látom bánatodban teljesen elzárkóztál. Négyszer méleztem, négyszer jött vissza.

6. elekes ferenc:
   2010. október 14. 05:40

   Péterem, mélezz ide : elekesfrici@gmail.com.
   A másik címem megbolondult.