1. Valóság

A tévében vi­hart mu­tat­nak. A szél hir­te­len bevágja az erkély­ajtót.
Sza­ba­di úr kinéz. Süt a nap. Lozsádiéknál is nyit­va az erkély, látja, amint kacéran be­lib­ben egy édes gömb­villám.
Ram­bo csu­ka­fe­jes­sel előre ug­rik, ha­tal­mas rob­banás. Kő kövön nem ma­rad.
Özv. Bar­tha Gáborné Bok­ros Zin­ka előtt meg­vil­lan férje alak­ja, amint megáll egy nagy bar­na szekrény előtt, és azt mond­ja, Csöpi édes.
Aztán sem­mi. Lozsádiéknál megy a film tovább.
Sza­ba­di úr felsóhajt.
Is­te­nem, hogy elmúlik min­den.

2. Egy sztori vége

A ku­bairól ki­derült, hogy nem iga­zi. It­tunk már ilye­ne­ket.
– Cse mizéri­jea – utálko­zott D. Tan­dru.
– Cse gevárá – bólin­tot­tam.
Nem va­gyok nyámp­roszt.
Ne­kem is van za­nya­országom.
3. Gyöngy élet

Egy éle­tet szánt vol­na rá, hogy le­fordítha­tat­lan szójátéko­kat gyűjtsön. Ami­kor kész az anyag, három– vagy hatszáz ol­dal, ak­kor nyomás, le­fordítani an­gol­ra, fran­ciára, német­re, spa­nyol­ra.
Dok­to­ri érte­kezés, tagságok.
Ennél szebb sem le­het.
Búcsúle­velében mindössze ez áll:
„Li­li­omról pergő har­mat, hulló vízgyöngy hattyú tollán.”
Van, aki érte­ni véli.

Forrás: eirodalom.ro