Kismalacot még elszalasztottak szódáért. Ám végül nem kellett a víz, Vadmalac a falhoz vágta a flaskát.
A pódium viszont a helyén, Vadmalac utólag megrugdosta. Mikrofon beállítva, de a keserűségének nem volt hangja, a koma leszedte így is, úgy is.
„Megvan a szöveged?”, kérdezte Malacka. Meg, megvolt zakója zsebében. Szöveg?!
Most már szinte szégyellte, hogy olyat egyáltalán írt, kigondolt. Hogy meg akarta váltani a világot.
Senki sem volt kíváncsi a beszédére.
Az okos szóra.
Rá.
A békák talán: ott suttyogtak a döngölt földes padlón.
„Hát nem furcsa…?”, kérdezte. Kitől? „Hát nem.” Csak úgy bele a levegőbe.
Komája bátorította: „A templomban ebédet osztanak. Azért.”
Na, erre kitört belőle a nevetés: „Ez jó volt… így zárta le magában a kérdést: – Ez volt a legjobb!”

Forrás: Lenolaj.hu