Akkoriban rövidebbnek tűnt az élet, mint az élethossziglan. A mosoly ritka a röjtökmuzsalyi szállón, mint Krisztus a biciklin. A lakók idegesek, nem tudják, hogy melyiküket hívták berendőrségi vagy bírósági meghallgatásra, idézésre és miért. Mindenki latolgat, agresszív, a tanúk legyilkolászásairól beszélnek, holott rettegnek, mert van köztük olyan is, akinek már a hatodik ügye van terítéken és azt már ugyancsak nehéz lesz megúszni egy kis ejnyebejnyével, vagy szakszerűen: felfüggesztett bírósági határozattal. De üdítő színfolt volt a minap Oláh Bélus balassagyarmati felbukkanása. Mint szivárvány az égen. .Béla, hisz minden munkalehetőségtől el van zárva (cigány, alulképzett stb.) őstermelői igazolvánnyal levendulát és gombát árul a megfelelő időben a balassagyarmati piacon, meg ősszel tisztított dióbelet. Béla jó humorral viselte nyomorát, mert kijutott neki mindenből. Otthagyta az asszonya a gyerekekkel, s Béla tizennégy kilót fogyott. Ivott is, mutogatta korábban korábbi zárójelentéseit, bizony szerepel már a kórtörténetében az alkoholista elbutulás is. Béla azért jár szorgalmasan kórházról kórházra, orvostól orvosig, hogy rokkantsági nyugdíját (ami kb. harminc csomag cigarettának felel meg) felemeltesse. Mert ha kellőorvosi papírt (zárójelentést) szerez be, akkor kérheti az orvosi felülbírálatot. S minél magasabb fokú munkaképességcsökkenést állítanak meg, annál nagyobb lehet a delikvens havi rokkantnyugdíja. Mint kiderült találkozásunkkor éppen akkor dobták ki a balassagyarmati pszichiátriáról, mert öngyilkosságot követett el. Nos, elkeseredésre bőven volt oka. Jövedelemhiány, család elvesztése, munkahely hiánya, alkoholizmus, depresszió és Béla bevett 85 Frontint(nyugtató) majd aludt három napig, amikor a bátyja, Kálmán, a szomszédja kihívta a mentőket. Egy hétig tartották benn mindössze. Remélem, ez mindent elmond a magyarországi addiktológiáról. David Ogilvy, a reklámpápa, írt egy könyvet, amiben azt olvastam, hogy a leendő copywrightert ((reklámszövegíró) elsőként ki kell szárítani. A reklámguru, igaz, hogy nem volt orvos, de a jelenséget azonban kéz közelből ismerhette, úgy taksálta, hogy egy alkoholistának minimum hat hónap alkoholmentesség kell, mire kiszárad. Akkor lehet újra óvatosan munkába állítani. Béla, meg a többi alkoholista, meg, ahogy kikerül az elvonókúráról, már aznap iszik, és szerencsés esetben nem a gyógyszerére. Egy magyarországi alkoholelvonókúra jó, ha 10 napig tart. Utána mehet az ember a dolgára, már ha akad neki. Béla olyan szegény, hogy nem váltja ki gyógyszereit, hanem eladja nekem. Egy doboz Frontin három ezer forint. Az pont elég neki egy falásnyi csirkefarhátra, kenyérre, borra, dohányra. Én megveszem tőle, hogy legyen nekem tartalékban. Vagy, ha én jutok hasonló helyzetbe, akkor ne 85 darab Frontinnal dolgozzak, hanem legalább kétszázzal, s ne két liter borral, hanem legalább két liter Kalinka vodkával. hátha úgy biztos és megnyugtató eredményre jutunk. Bélát még a falunkból, Itókfalváról ismerem, Mátraderecskéről költöztek oda, tehát ők sem tősgyökeres itókfalviak. De nemcsak ő és felesége a pereputtyal telepedett le, hanem a bátyja. Van valami forrongás körülöttük, mert a fiaik -Béláé és bátyjáé, Kálmáné-állandóan új élettárssal bukkannak fel, s a lányok is új vejekkel. Béla lánya Helen egy Szlovákiában született, magyarul, cigányul egyformán jól beszélő fiatalemberrel él. Biztos, hogy Jocó meg akarta kedveltetni magát velem, s kért tőlem egy könyvet ajándékba. Ez még akkor történt, amikor Doddy albérlője voltam Itókfalván. Toltuk a silány lőrét fel a torkunkon, amikor megkérdeztem tőle, mintegy két héttel később, hogy hogyan tetszett neki. Elkezdte a könyvet ajnározni. Mintha hájjal kenegettek volna. Sajnos azonban a kölcsönadandó könyvet megtaláltam lecsúszva a varrógépasztalka alá esve néhány nappal korábban, mint ahogy a róla való beszélgetés megesett. Egy sort sem olvasott belőle, de megpróbálta dicsérni. Ezt már régen szerettem volna elérni, hogy a bestsellerlista tetején állok, nem is igen számítana, hogy olvasták-e a könyvemet, vagy nem.