„1939-ben járunk, érik a második világháború. Konstanty Willemann, egy német származású varsói polgár, egy cinikus gazember és kurvázó morfinista, kénytelen részt venni a nácik elleni rövid háborúban, majd beszervezik az ellenállók közé és nagyjából ennyi a történet. Nem túl izgalmas vagy összetett, de nem is ez a célja. Arra pont ideális, hogy Kostek belső vívódását keretezze, ugyanis Konstanty Willemannak van egy Gollamja. A könyvben természetesen nem Gollamnak hívják Kostek enyhe tudathasadását, hanem fekete istennek.(kultnaplo.blogspot.com)

„A hatszáz oldalas regényből akár kétszázat is nyugodtan ki lehetne húzni, a történet nem veszített volna vele semmit, viszont az elromlott világ sokkal hangsúlyosabb és jelentőségteljesebb lehetne. Rengeteg a német párbeszéd, ami realisztikussá teszi az történetet, de a dialógusok fordítása a könyv végén van, persze szépen sorszámozva, de a folyamatos lapozgatás megzavarja az olvasás ritmusát – néha bosszantó, hogy két oldalon hatszor kell lapozni –, a lábjegyzetes megoldás kevésbé elegáns, de az olvasói élményt növelhette volna.”(Ráti József)

„Helena, a felesége tisztasága, szépsége és szerelme megmagyarázhatatlanul űzi minduntalan a szajhák közé, s kisfia, Jurek iránti szeretete sem ösztönzi arra, hogy kimásszon a mocsokból. Fioláit Jacektől, az orvos barátjától szerzi be, s amikor már tőle is „elvitte a morfiumot, ami a sebesülteknek jár”, a szeretőjéhez, Saloméhoz fordul. Az események akkor kezdenek „sűrűsödni”, amikor – apósa kérésére – el kell vinnie egy csomagot egy megadott címre, s ennek olyan váratlan következményei lesznek, amelynek szálai egészen Budapestig vezetnek majd. Kiváló német tudásának köszönhetően ugyanis belecsöppen az ellenállási mozgalom munkájába: titkos információkat kell Magyarországról Varsóba juttatnia – apja német papírjaival és náci tiszti egyenruhájában (az egy külön történet, hogyan bújik apja bőrébe és ruhájába). Vajon sikerülhet-e a küldetése, hitelesen el tudja-e játszani a kemény német tisztet, aminek következtében az ellenőrzési pontokon gond nélkül tovább juthat?
Ez volt az a pontja a regénynek, amikor egyfajta fejlődést éreztem Kostanty személyiségében: a regény eleji léhasága, morfiuméhsége szinte köddé vált, hosszú ideig meg sem fordult a fejében, hogy szüksége lenne rá – talán ez a rá bízott fontos feladatnak is köszönhető, amely betöltötte mindennapjait, s amelynek sikere nagyfokú önuralmat követelt meg tőle. Ám Szczepan Twardoch engem nem elsősorban a cselekményvezetésével bűvölt el, bár tagadhatatlan, hogy 600 oldalon igazán eseménydús, lebilincselő történetet sikerült elém tárnia. Engem inkább az a szokatlan narráció fogott meg, amit még eddig semmilyen prózában nem tapasztaltam. Már rögtön az első oldalon feltűnt a furcsasága, mint valami igeragozósdi: „Szóval felébred. Felébredek. Felébredtem.” Nem értettem, mi szükség rá, mi a célja, de gondoltam, haladjunk, majd kiforrja magát, biztosan csak valami posztmodern őrület..”
Nos. Tagadhatatlanul magával ragad a történet sodra bennünket. Néhol túlírt könyv. Keveri az igeidőket, narrációjában előfordul központozások nélküli több oldal. Sok az ismétlés, de néhol meg is éri. Részlet a regényből: Nem lenni- finom dolog. A nemlét elegáns. Szégyellem, hogy felelősség terhel azért az illetlenségtért, hogy még mindig élek, ahelyett, hogy főbe lőném magam, vagy hagynám, hogy a németek főbe lőjenek, és halálommal elegáns ember váljon belőlem. Salome( a „főhős” szeretője-a szerk. Rajkó Félix) Salome nem ismer a szégyent, viszont ismeri és megkülönbözteti azt, ami kifinomult, attól, ami közönséges. Salome sosem szülne gyereket. Hazudott a pillantásával, a jóságos arcával, amit a férfinak mutatott, hazudott a két „n”-es Hermannak a hajfürtjeivel, ruháival és merengő pillantásával olvasás közben. Salome nem ilyen. Most a következő dosszié. Nincs rajta felirat. Kinyitom, megint fényképek. Kihúzom az első néhányat, és rögtön visszarakom. De kíváncsiságom legyőzi a félelmemet. Végül is ember vagyok. Az ember azért ember, mert kíváncsisága legyőzi a félelmét.”.

„ Ma máshogy féltem. Mitől félhettem volna akkor, posztumusz kapok Vitézségi Keresztet? A megözvegyült Hela és az árván maradt Jurek sorsától? Dicsfényben fognak fürödni, a kicsi halott apja melegében nő fel-halott ugyan, de jobb, mintha élne. íhisz miféle apja lennék, ha élnék is? Jobb lett volna, ha akkor meghalok. boldogok, akik a pokolban vannak, végül már nem kell elviselniük a világot.”(részlet a regényből. a szerk. Rajkó Félix). Szóval ez pszichoedelikus próza, vagy valami posztmodern balgaság becsomagolva a JÓ ÖREG LINKSÉGBE. Ezt döntse el az olvasó.
Mindenesetre nálunk kedvező fogadtatásban részesült, de hazájában is. Antihősünk megalkotója, Szczepan Twardoch viszonylag fiatal lengyel szerző. Esszéista és újságíró, akinek Morfium című regénye páratlan siker lett: elnyerte a Polityka hetilap 2012-es Paszport díját, valamint a legrangosabb lengyel irodalmi elismerést, a Nike közönségdíját; a magyar megjelenés idején pedig az Európai Könyvdíj (Le Prix du Livre Européen) hivatalos listájára is felkerült.
Hogy sikerének mi lehet a titka, arról a kötet ismertetője sejtet valamit. Eszerint „Twardoch olyan antihőst alkotott, akit szeretünk, akinek szurkolunk, annak ellenére, hogy szégyentelen és megátalkodott. Akinek Varsó kiégett utcáin tett minden lépését egy különös hang kíséri, egy rejtélyes erő, mely a múltat és a jövőt is ismeri. S hogy ez egy gépezeté, mely a világ feletti uralmat bírja, vagy a Sátáné, talán a címben szereplő drog suttogja a gonosz varázslatokat hősünk fülébe? Twardoch egy embert mutat meg nekünk, akit felkapott a történelem forgószele, akit rabul ejtettek saját ösztönei, valakit, akinek több szégyenletes vonása van, mint jó. Talán mert a világ is éppen ilyen.” (könyvkultura.hu)

A szerző egyenetlen prózájában végül is értékrendeket ütköztet. Identitásproblémákat dramatizál. Haza, becsület, hazafiság, szexualitás: szembesít bennünket az ő értékrendjével .Regényvilágának eleven , vibráló levegője van. Az író olyan antihőst indított el regényében, akinek kezében hasznavehetetlen iránytű van, de végül is a lengyel ellenállás tagjává válik ötvenhat, vagy ötvenhetes fedőnévvel. Furcsa kötet, de elolvasni kötelező.

Kerekes Tamás

Twardoch: Morfium
www.typotex.hu

A kiadó

Isten? Haza? Becsület? Morfium! 1939, Varsó, a német megszállás első heteiben. Konstanty Willemann varsói polgár, egy német arisztokrata és egy asszimilált sziléziai asszony gyermeke, akit nemigen foglalkoztatnak a hazafias jelszavak, a hős katonák vérével megszentelt hagyományok. Egy cinikus gazember, egy bonviván, egy romlott morfinista. Hűtlen férj és rossz apa. Konstanty kelletlenül vesz részt a szeptemberi hadjáratban, a vereséget követően is akarata ellenére lesz tagja egy földalatti ellenálló szervezetnek. Nem akar se lengyel, se német lenni… Csak egy újabb adag morfiumot, és tovább élni a világfi és szoknyabolond életét. A történelem elől azonban nincs menekvés. Szczepan Twardoch olyan antihőst alkotott, akit szeretünk, akinek szurkolunk, annak ellenére, hogy szégyentelen és megátalkodott. Akinek Varsó kiégett utcáin tett minden lépését egy különös hang kíséri, egy rejtélyes erő, mely a múltat és a jövőt is ismeri. S hogy ez egy gépezeté, mely a világ feletti uralmat bírja, vagy a Sátáné, talán a címben szereplő drog suttogja a gonosz varázslatokat hősünk fülébe? Twardoch egy embert mutat meg nekünk, akit felkapott a történelem forgószele, akit rabul ejtettek saját ösztönei, valakit, akinek több szégyenletes vonása van, mint jó. Talán mert a világ is éppen ilyen.