Levelezés

Kedves Honoráta! Nem tudok mit mondani, annyira ambivalens a dolog, s a gondolatom szintén. Udvarhelyről indultál, Marosvásárhely, Kolozsvár, megint Marosvásárhely után vissza a székely anyavárosba –, és amiről álmodni sem gondoltál volna: elért! Székelyföld szívében kívánnak feleségül, s magad is férjül választanál valakit, aki nálunknál némileg, nagyon: más. Amint megesküsztök templomában, a bevett úzus szerint, melyről igen kevés erdélyi magyar nő tud, automatikusan ortodox hitűnek könyvelnek el, közösen nemzett ivadékaitokkal együtt.
Egy szépirodalmi folyóirat 82 esztendeje megjelent számában bukkantam az alábbi válaszra. Vedd magadra, ha tudod!

„K. Mariska, Székelyudvarhely. A maga problémája sokkal kényesebb, semhogy szűkre szabott keretünkben arra válaszolni tudnánk. Mégis vegye figyelembe és fontolóra a következőket: férjhez menni egy szász vagy román férfihoz, nem ugyanaz, mint egy angol vagy olasz feleségének lenni. Mindkét esetben egyes fájón aktuális kérdések könnyen felboríthatják a házasság szükséges harmóniáját. Ha kölcsönös és lebírhatatlan a szerelem, nem szólhatunk ellene egy szót sem. Ez az érzés van olyan erejű, hogy kicsiben megoldhatja az egymás közeliségében élő nemzetek teljes lelki kontrasztját, ami, ugyebár nagyban, a mi életünkben még midig nem történt meg. Ha azonban „grande passion”-ról nincs szó, az esetleges összetűzések elkerülésére mindkét félnek olyan erős diplomáciai képességgel kellene rendelkeznie, ami, sajnos, a mai világban élő emberekben alig van meg. Egyébként pedig a házasság, a közös béke érdekében az egyik fél részéről olyan megalkuvást követelne, amely a házasfelek szükséges erkölcsi paritását okvetlenül kizárná. Leveléből nem tudjuk megállapítani, hogy Magánál melyik eset forog fenn. Maga azonban talán némi irányítást talál az itt elmondottakban, s aszerint határozhat, amilyennek lelkiismeretes megfontolással a Maga és a jelentkező férfi érzéseit felismeri.”

Kedves Honoráta! Ugye jó volna tudni, miként folytatódott, és főleg: hogyan zárult a 82 évvel ezelőtt fölmerült szerelmi-házassági dilemma. Nem fantáziálhatunk, a mára kell összpontosítanunk. Azóta sok minden megváltozott –, kivéve a szerelmet, illetve a hatalom természetét. Bár nem ildomos a kíváncsiskodás, mégis, kérlek, ha nincs ellenedre: tájékoztass döntésedről és további sorsotokról.

Bölöni Domokos

1. Albert-Lőrincz Márton:
   2016. április 29. 06:01

   A kultúrák természete az, hogy expanzióra törekednek. Olykor a kisújunknál kérezkednek be, ártatlanul, de elkezdik csendes útjukat a vér áramában, a szív felé. És a Kis Herceg tanácstalan.