Házmesterfröccs

És jött a május ezer orgonával…Azt mondja Tata a fiataloknak: meglássátok, elsején ragyogó idő lesz, így volt ez a felvonulások idején is, mert a Jóisten szereti a munkásosztályt, és mert szokásában áll, hogy azt büntesse, kit szeret, hát derűs délelőttöt, égig csapó verőfényt szokott adni, és mi nem ezer orgonával, hanem ezer trikolórral seregeltünk, aki ügyes volt, az már a Bolyai utca sarkán a falhoz támasztotta a rudat, és elinalt a dombi kocsmák valamelyike felé, nem mindenütt tartották be a felvonulási szesztilalmat ugyanis.De a Jóisten másnapra, úgy mondták, az Ifjúság napja, olyan zuhékat bocsátott alá a méltóságos egekből, hogy a majálisozók egyébért aligha, de ezért megemlegették a munka ünnepét. Szóval nekem hasogat a jobb lapockám alatt, mondja Tata, úgyhogy nem jósolok nektek felhőtlen flekkenezést…
És otthon maradt a panelben, nézte a tévét, volt meccs háromkor, volt ötkör, volt este fél tíztől, előtte megnézett egy „mozit”, látta már, de olyan izgalmas, hogy hat kisfröccsöt is felhajtott közben. Észre se vette, hogy ünnep van, a tömbházat mély csend ülte meg, egyébként jó pár éve nincs „munkazaj”, hiszen alig néhányan járnak el hajnalonta, a lakók zöme vagy nyugdíjas, vagy utcára került („kitett”) munkás, a fiatalok este későig csavarognak, és aztán délig alszanak; a családja már jó reggel elhagyta a „fészket”, Anyó, mint valami jóságos kotló, szedte szárnyai alá a fiatalokat, két lányát, vejét, a vejére menendő legényt, az egyik unokát is, és nyomás ki falura. Összekötni a hasznosat a kellemessel. Az egykori kollektivisták csak egyik szemükkel nézik a határt, a másikkal folyton a temető felé sandítanak. A tavasz is nehéz. Öreg szülőik idén hétmilliót költöttek szántásra, tárcsázásra, vetésre. Nem bírják már a kapát, ezért nagyon kevés kukoricát vetettek, inkább búzát, árpát, zabot. Ebben van logika: nem tartanak két-három hízódisznót, mint korábban, hiszen az orvos tiltja a zsírosat, a füstölt húsokat, a szalonnát, és a fiatalok sem rajonganak érte; tartanak viszont baromfit, többet, mint bármikor, a szemes gabona ocsúját azokkal etetik föl. Jobb kedvvel jön a városon nevelkedett ifi a „zöldbe”, ha nem dirigálják azonnal munkára. Tata somolyog magában: azért a felesége bizony a kezükbe nyomja ezeknek a kapát, mert a szőlő nem várhat; a sorok közét megmunkálta ugyan a kistraktor, de a tőkék tövén ott a gyom.
Hát csak dolgozzatok, én meg ünnepelek. Mióta a dereka is szaggat, nem smakkol a munkával való ünneplés. Mindenütt majális, de legjobb itthon. Annyi a meccs, mint a csurdényavalya, aztán a politika sem utolsó. Mióta látható a Duna Tévé mellett a többi magyarul beszélő csatorna is, újra kezdi tanulni a történelmet. Népe történelmét is. Kezdi újraértelmezni. Mikor a román adókon megjelennek a szolgálatos rosszarcúak, összerándul a gyomra, és már kattint is tovább. Amint egymásra horgolnak a „szekértáborok” képviselői, gyökkönt, majd azt mormolja, amit Pósalaky úr. „Ugorgyunk…”
De megnézte a hétfői magyar adást, hallgatta a negyven éve dolgozó artista még mindig szép magyar beszédét, a Bartók Kvartett tagjainak bukaresti élményeit, a Vár-lak festőjének költői műhelyvallomását…A szerdai mérkőzés előtt ismét bepillantott a filmbe, hát muramista, azt is látta már…Sebaj, az M2-n ismerős arcokat pillant meg, Marosi Ildikót, Marosi Barnát, Sütő Andrást…Lohinszky Loránd érdemes művész Molterből olvas fel, hiszen a Tibold Márton szerzőjéről beszélnek avatottan, meghitten, a szemelvények frappánsak…Ha Sütő András igen, akkor talán magam is megérem a szoboravatást, gondolja, és örül, hogy ezen az ablakon is benézett…Lám, vannak szerencsés kattintások. Lehunyja a szemét, végigsétál a Köteles Sámuel utcán, és mintha minoritáknál a tömjént, csöndes áhítattal lop egy lélegzetnyit a Molter Károlyt körüllengő pipafüstből.

Erdély somkóró illatából.

Május, ezer orgona. Harcos békét és népi demokráciát! Londonban bunyó, Párizsban bunyó, Pekingben vörös diplomát kapnak a piszkos újkapitalisták.

A család csak másnap érkezik haza, leégve, szó szerint, izomlázzal, jajgatva, de az elvégzett munka tapasztalatával az izmokban, a szabad tér tágasságával a szívben, az élmény éles fényével tekintetükben. Munka után édes a flekkenezés, ez a szlogen. Hoztak mindenféle burjánt, virágot, orgonát is persze. És csalánt a reumájára.
Eső, az nem vala.
Jól van, harmadik évezred prolijai, bólint Tata, és tölt kinek-kinek a tavalyi színborból. Bűnben fogantattatok, de munka által tisztulhattok. Szép lesz veletek ez az évszázad. A Jóisten szereti és megáldja a proletárokat. A munkásosztály pedig kapálóba megy.

Kavar egy rendes házmesterfröccsöt magának.

(2002)

Bölöni Domokos