Kölcsönsorok: Andrew Marvell
Szemek és könnyek / Eyes And Tears
A természet bölcsen úgy rendel:
hogy sírsz és látsz is a szemeddel.
S bár a látványt magába zárja,
máris kész a panaszkodásra.
A dolgokat rossz szögből látjuk,
magasságukat elhibázzuk.
Jobb mérőónok itt a könnyek,
amint nedvesen legörögnek.
Két könny- a Bút magára véve
gördül a szempár mérlegére,
és ott egyensúlyban libegnek,
örömeimért ők fizetnek.
Van igazságosabb a Földön,
mint mikor nevetésre könny jön?
Vagy mikor éltünk összes éke
beolvad a szemek vizébe?
Már minden Kertet végigjártam
piros, fehér,zöld színcsodában.
Megnéztem a virágkelyheket,
és lám: könny csordult a Méz helyett.
Földünket a Nap (ki mindent lát)
patyolatsugarai mossák.
De csak zivatar lesz belőle,
s a szánalom így kap erőre.
Ím: boldog, kit megáld a Bánat,
ki többet sir,mint amit láthat.
S a szem akkor lát igazában,
ha fürdik saját harmatában
Magdaléna is bölcsebb maradt,
hogy szép szemével könnyre fakadt.
És könnypatakká váló lánca
ráborult Megváltónk lábára.
Sem hajónk, mely siet a révbe,
mint szűz dámák a terhességbe,
s a telihold sem lehet oly szép,
mint mikor szemünk sírástól ég.
A Vágy tüze ott bent, a mélyben,
kioltódik a könny vizében.
Gyakran fájó égzengés hallszik,
ahogy a villámlás kialszik.
A tömjént szereti a Menny fönn,
mert illatában ott van a könny,
s a csillagoknak ragyogása
a könnyes szemek fénylő mása.
S ha kettős zsilipem kinyitva,
használd azt nemes céljaidra.
Más lény néz és alszik a szemmel,
de sírni nem tud, csak az ember.
Ahogy a felhők cseppé válnak,
és a messzi könnyek megállnak,
s lehull a szökőkutak árja,
s szűnik a folyók áradása,
hagyd, hogy vized visszataláljon,
szemed és könnyed eggyé váljon,
egymást hordozva mind a ketten:
s lásson a könny a síró szemben.
Megjegyzés
Magdala, lascivos sic quum dimisit Amantes,
Fervidaque in castas lumina solvit aquas;
Haesit in irriguo lachrymarum compede Christus,
Et tenuit sacros uda Catena pedes.
Forditotta Albert Csilla
How wisely Nature did decree,
With the same Eyes to weep and see!
That, having view’d the object vain,
They might be ready to complain.
And since the Self-deluding Sight,
In a false Angle takes each hight;
These Tears which better measure all,
Like wat’ry Lines and Plummets fall.
Two Tears, which Sorrow long did weigh
Within the Scales of either Eye,
And then paid out in equal Poise,
Are the true price of all my Joyes.
What in the World most fair appears,
Yea even Laughter, turns to Tears:
And all the Jewels which we prize,
Melt in these Pendants of the Eyes.
I have through every Garden been,
Amongst the Red,the White, the Green;
And yet, from all the flow’rs I saw,
No Hony, but these Tears could draw.
So the all-seeing Sun each day
Distills the World with Chymick Ray;
But finds the Essence only Showers,
Which straight in pity back he powers.
Yet happy they whom Grief doth bless,
That weep the more, and see the less:
And, to preserve their Sight more true,
Bath still their Eyes in their own Dew.
So Magdalen, in Tears more wise
Dissolv’d those captivating Eyes,
Whose liquid Chains could flowing meet
To fetter her Redeemers feet.
Not full sailes hasting loaden home,
Nor the chast Ladies pregnant Womb,
Nor Cynthia Teeming show’s so fair,
As two Eyes swoln with weeping are.
The sparkling Glance that shoots Desire,
Drench’d in these Waves, does lose it fire.
Yea oft the Thund’rer pitty takes
And here the hissing Lightning slakes
The Incense was to Heaven dear,
Not as a Perfume, but a Tear.
And Stars shew lovely in the Night,
But as they seem the Tears of Light.
Ope then mine Eyes your double Sluice,
And practise so your noblest Use.
For others too can see, or sleep;
But only humane Eyes can weep.
Now like two Clouds dissolving, drop,
And at each Tear in distance stop:
Now like two Fountains trickle down:
Now like two floods o’return and drown.
Thus let your Streams o’reflow your Springs,
Till Eyes and Tears be the same things:
And each the other’s difference bears;
These weeping Eyes, those seeing Tears.
Note:
Magdala, lascivos sic quum dimisit Amantes,
Fervidaque in castas lumina solvit aquas;
Haesit in irriguo lachrymarum compede Christus,
Et tenuit sacros uda Catena pedes.
Pusztai Péter rajza
2016. április 30. 09:31
Profi fordítás, gyönyörűség volt olvasni.
2016. április 30. 10:41
Pazar!
2016. április 30. 11:15
Kedves Hajnal, nagyon köszönöm Fordítani is gyönyörűség volt.!
2016. április 30. 15:10
Nagyon szép vers.Mivel nem ismerek semmilyen idegen nyelvet,egy jo kicsit bénának érzem magam.Még jó,hogy vannak a fordítók!