Meleg, augusztusi kora estén csengetett be, úgymond, figyelmeztessen arra, hogy áztatom el, aztán amikor körbehordoztam a konyhában, mosdóban be kellett lássa, hogy nálam minden rendben van. Aztán hirtelen, ott az ajtóban panaszkodni kezdett, hogy ismét megdrágult a kenyér, hogy nem kapja meg az xy gyógyszert, elromlott a rádiója, de nincs pénze a javítására…
Szeptember közepén arra lettem figyelmes, hogy földszinti lakásából idegenek hordják ki a bútorokat, szőnyegeket. Talán költözik – gondoltam, s hogy megbizonyosodjak feltevésemről, megkérdeztem egy addig soha nem látott hölgytől, hogy mi történik, aki szomorúan közölte, hogy meghalt a nagymamája.
A minap a második emeleten lakó Jóska bácsi csengetett be és elkérte az aznapi „Háromszék”-et, mondván, hogy már újságot sem vesz, bár élelemre legyen elég a pénz. Ha újra bekopog, már értem mit kell tennem. Az újságot előkészítem, leültetem, kávét főzök és megkérem, hogy meséljen arról a régi szép világról.

Forrás: a szerző frissen megjelent, Félre az útból! Zsebtörténetek című legújabb kötetéből (Garabontzia Kiadó)