Rögvest, fiam, mindjárt, keresztényi türelem, nyugodj meg, már minden elő van készítve.
Nézd csak, hogy ülnek itt: a kivégzés vezetője, a hivatalnokok, a hóhér és milyen keresztényi türelemmel várakoznak a szabad ég alatt.
A fényképész, bár kissé ügyetlenül, de lefényképez, aztán elvezetnek arra a kies helyre, ahol a fű különösen sűrű és buja, a gyerekek is közelebbre tolakszanak, a négyévesek, a hatévesek, valószínűleg gyakran volt már részük ilyen látványosságban, de a gyerekek mindig szívesen végignézik a kivégzést. Majd felszólítanak, hogy térdepelj a fűre.
A melletted álló embertársad revolverével tarkón lő, aztán hátraugrik, hogy véred be ne fröcskölje, percekig ujjnyi vastag sugárban, magasra szökken föl belőled a vér, mialatt te, Csang Kja-jing, mint akibe hirtelen beleköltözött az élet, rángatózva magasra ágaskodol, majd földre csapódsz, mintha meg akarnád fojtani a földet. Ujjaid görcsösen megmarkolják az ellenségedet, akire rávetetted magad.
Ellenkezel, amikor megkísérlik, hogy elszakítsanak tőle, hogy hátadra fordítsanak, követ rakjanak a fejed alá, és utoljára lefényképezzenek. Félelmetes tekintettel, élő, vérző, soha el nem felejthető arccal meredsz a fényképezőgép lencséjére. Így van ez hát. (Egon Ervin Kisch: Csang Kja-jing kivégzése)

Szerkeszti: B. D.