Az iszlám Európában. Más szokások, más kultúra A szerző felvétele

Hogy milyen gyönyörű palotákat építettek ide, a katolikus Európába ezek az arabok! Most rászólok az idegenvezetőre, gondoltam, mert ezek az arabok nem azok az arabok. Mire az idegenvezető, szemében a derű és gúny szikráival csak annyit kérdezett: tényleg így gondolja, uram?

Kereszt és félhold

Ha azt mondod (pontosabban: így mondod): Ándáluszíííííjá, még spanyolnak néznek, de csak egy pillanatra. Míg meg nem szólalsz még egyszer, de hiába, ez az egyetlen dallamosan kimondható szó, ami Spanyolországhoz köt, és amit történetesen ismersz. Amit következetesen arab-keresztény, meg arab-spanyol összefonódásnak mondanak, tulajdonképpen már Madridban megkezdődik, ahol mindmáig látni az arab városfalakat, amelyek az arab városrészt fogták körül, még az arab 9. században. Ebben a mondatban minden arab, legalább annyira, mint a mai Spanyolország középkorában, és erre az idegenvezetők is minduntalan felhívják a figyelmet. Ennek a konfliktuózus, drámai fordulatokban bővelkedő összefonódásnak önálló stílusa is van az építő- meg díszítőművészetben, a mudejar, Dél-Spanyolországban lépten-nyomon látja az ember. Toledó egy hatalmas gránittömbre épült város, Új-Kasztília fővárosa, régi kapuja, a Bizagra a kilencedik századi mór városfalhoz épült. Aztán 1085-ben ezen a kapun bevonult VI. Alfonz felszabadító hadserege. A fellegvár közelében, a Tajón átívelő hídnak is nagy és jól visszakövethető történelme van. A mórok gyújtották fel 866-ban, mai formáját pedig a 13-14. században kapta. A Torre del Sol, a napkapu két erődtornya is mudejar stílusú, a 13. század végéről való. Folytatjuk Granadában. Itt látható Európa utolsó arab-mór uralkodói palotája, az Alhambra, amely a világ egyik legismertebb műemléke. Egy korábbi úton már írtam a vörös erődről, amely három, mai szóval mondva modulból áll: a fellegvárból, ez az Alcazaba, a tulajdonképpeni Alhambrából, és a különálló királyi nyaralóból, a Generaliféből. Akkor azt is megírtam, hogy az Alhambra építése I. Mohamed idején kezdődött, s hogy e dinasztiaalapító a 13. század derekán uralkodott. Utólag belátom, egészen mást is írhattam volna, számomra, s gondolom, olvasóinknak sem több ez papíradatnál, olyasmi, mint amikor felmondtuk a történelemórán a leckét. Nekünk itt, Közép- meg Délkelet-Európában egészen más élményeink vannak sok nemzedékre visszamenőleg. Ettől függetlenül tudjuk jól, minden népnek volt legalább egy Mohácsa, esetleg Trianonja, Nándorfehérvárról, Egerről nem is beszélve, még ha másképpen hívták is.
–Mennyi mértan és mind a másé – próbál meg szellemeskedni egyikünk, ám e jópofaság, ha visszaelemzem, inkább fenyegetés. Én legalábbis ezt érzem ki belőle, ha másé, akkor kié, mert az egyszer biztos, hogy nem a mienk, még ha színes, a geometria sokszögeiből építkező falicsempékről van is szó. Ami a másé, azért bármikor jelentkezhet gazdája. De hát akkor hogy van ez, mi a spanyol kincstárnak fizettük be a húsz vagy harminc euró belépőt fejenként, akkor pedig… A spanyol idegenvezető eközben a stílusok – a történelem – összefonódásairól beszél, amiből még az sem lóg ki, hogy a rekonkviszta, a déli országrész visszaszerzése az araboktól (móroktól) azt jelentette, hogy nem is annyira a keresztény Európa erősödött meg, hanem a muszlim világ gyengült ki, és kénytelen volt feladni az utolsó mentsvárat, Granadát is. Az így kivonuló Boabdilról két történet is fennmaradt, amikor palotájának, az Alcazarnak az elvesztését siratta, anyja rászólt: asszonyként sírsz a városért, amit férfiként nem tudtál megvédeni. A helyiek még ma is ujjal mutatnak egy magaslatra, ahonnan a csatát vesztett kalifa visszanézett az elvesztett paradicsomra, s a hely neve: A mór sóhaja…No, de itt vannak ezek a csodaszép folyosók, hölgyeim és uraim, hadd hívom fel figyelmük a szépen megmunkált árkádokra, a falicsempék mértani dísze is csupa arab hatás. Ha pedig Córdobába, a nagymecsetbe is eljutunk, igazából ott tobzódik egymás mellett, mi több, egymáson a két világ. Már csak azért is, mert az egykori arab mecset most katedrális. Így, a maga kettősségében, amiben azért több az arab-mór vonás, mint a keresztény, a középkori kultikus építészet egyik remekműve, túlzás nélkül az iszlám világ tán legnagyobb alkotása. Heinrich Schliemann a trójai történelmet bontotta kultúrrétegekre, láthatóvá tette Kis-Ázsiában, amit egyébként tudtunk, hogy egyik kor erővel rátelepszik vagy ritkábban és békésebben csak ráülepszik a másikra. A későbbi a korábbira. Az egykori nagymecset ma katedrális, de legkorábban, még a római korban Janus szentélye állott a helyén, arra pedig a nyugati gótok Szent Vince templomát építették. Volt egy dualisztikus korszaka is ennek az építménynek, a 8. század elején a mórok és keresztények közösen használták ötven éven át. Ám I. Abd-ar-Rahmán kivásárolta a keresztény részt és leromboltatta a templomot, közben pedig a nagymecset építésébe fogott. Utána kalifák egész sora bővítette újabb és újabb mellékhajókkal. A mudejar Pálmakapun átlépve mintha elvarázsolt világban lennénk: 856 oszlopot hosszanti irányban átkötő piros-fehér patkóívsorok végtelen vagy annak tűnő terében. Az oszlopok magassága tizenegy és fél méter. Ezt a képet először a 9. osztályos történelemkönyvben láttam még kamaszkoromban, akkor nem gondolhattam, hogy élőben is fogom látni. 1236-ban keresztény templommá alakították át, de szerencsére nem nyúltak eredeti elrendezéséhez, minden ilyesmi pótolhatatlan kár lett volna. Legfönnebb egy-egy kápolnát építettek a korábbi mór épületegyüttesbe anélkül, hogy fényét-értékét-jellegét csorbították volna. S csak V. Károly idejében sebezték meg, 63 oszlop lebontása árán felépítették a 16. század második felében a gótikusnak induló, végül platareszk stílusú, amúgy nem értéktelen katedrálist.

Merénylet Madridban

Jönnek az arabok, hogy visszavegyék, ami valamikor az övék volt. Első pillanatban nem tudom eldönteni, komoly a szöveg vagy sem. Aztán rájövök, nagyon is komoly. Miért is ne, a kijelentés 21. századi, amikor minden okunk megvan arra, hogy ne kicsinyeljük le az arab világ jelentette fenyegetést. Nyár óta, amikor a spanyoloknál kötöttünk ki, már volt egy második párizsi merénylet is, és akárcsak az elsőt, a hecclap elleni merényletet, ezt is muszlim terrorszervezet vállalta magára. A 2004. március 11-i spanyolországi merényletet az akkor még ereje teljében levő Al-Quaida. Éppen csak átléptünk az új évezredbe-évszázadba, a 2000 utáni időszámítás a világ addigi legnagyobb merényletétől volt hangos. 2001.szeptember 11-én Oszama bin Ladenék megsemmisítették a New York-i ikertornyokat, ezzel egy időben más polgári és katonai célpontokat támadtak. Aztán következett a madridi, az Atocha pályaudvaron elkövetett robbantássorozat, akkor tíz bomba robbant négy vonaton, majd a londoni merénylet. Párizs a Charlie Hebdo-val meg a Bataclannal az idei fekete krónika két fejezete. Az orosz repgép lelövése Egyiptomban, a 224 áldozat szintén. Úgyhogy az arabok nem csak azért jönnek, hogy visszavegyék, ami egykor az övék volt. S itt az élettérelmélettől az arab tavasz káoszáig mindent fel lehet sorolni, hogy tulajdonképpen miért jönnek Európába, végül pedig hogy miért akarják destabilizálni az egész világot az öngyilkos merényletekkel egybekötött tömegmészárlásokkal. De most a spanyoloknál vagyunk, akárcsak az arabok, akik népes szalafita közösségekben élnek, az iszlámnak ez az ága a régi dicsőség visszaszerzéséért-visszaállításáért harcol. Céljuk a kalifátus, az egyetemes iszlám birodalom létrehozása, és a terület, amelyen tervezik, hatalmas: Közel-Kelet, Észak-Afrika, Európa déli részei. Katalónia számos településén már az iszlám jog, a sária szerint ítélkeznek, és az szerintük a spanyol jogalkotás, illetve joggyakorlat fölött áll. Utóbbira semmi szükség, akárcsak a polgári demokráciára. Az így kiépült párhuzamos, és egyelőre még kistársadalmakban vallási rendőrségek vigyáznak a rítusok mentén kialakult rendre, keményen megbüntetik az engedetlen muzulmánokat. Egy nő az állami rendőrségre menekült, csak így tudott megszabadulni üldözőitől, akik minden további nélkül kivégzik, ha elkapják, s az ok: házasságtörés. Katalónia több városa a radikális iszlamizmus új Mekkája.
A madridi terrortámadásról mégsem írok annyit, mint amennyit korábban akartam. Még mindig sok a tétovaság abban, ami ott történt: állítólag az Al-Kaidához közeli csoport követte el, de nem voltak közvetlen kapcsolatban az anyaszervezettel. A legkorábbi verzió szerint a baszk szeparatisták műve lehetett, akik viszont tagadták, néhány évvel később viszont egy zsarolólevélben ők maguk emlékeztették a kormányt, mi lehet egy számukra nem kedvező politikai döntés eredménye. Kétségtelen, erős politikai felhangjai is voltak utólag az akciónak, a robbantássorozat három nappal a parlamenti választások előtt történt. Beütött a számmisztika is, valaki kiszámolta, hogy pontosan 911 nappal ama szeeptember 11. után lobbant el a madridi merénylet… 2007-ben egy algériai került képbe, aki állítólag kitervelte a 11-M támadást, és aki a hírek szerint vissza akart térni Spanyolországba, újabb merényletek végrehajtására. Végül egy záró hír: valamivel később néhány gyanúsított meghalt egy lakásban felrobbantott bomba következtében, amikor a rendőrség körbefogta az épületet. A halottak között volt egy 35 éves tunéziai férfi is, akit a madridi terrorsorozat fő kitervelőjének tartottak. E legutolsó hír a CNN-től származott. Ennyi ellentmondás bőven sok ahhoz, hogy csupán egyetlen dolgot tudjunk teljes biztonsággal: hogy Madridban is aratott a halál.