Élve­zem a sugárúton, van ott min­den. Koc­can­hatsz, tisz­ta vélet­lenségből, egy-egy csöcsössel, sőt, mint­ha se kép, se hang, a seggére is ad­hatsz egy pa­csit. Szót se szól vissza, sietős neki. Min­den­ki ro­han, s ez kúl, olyan, mint­ha gyorsított képen mo­zognának. Úgy, mint a Mátrix­ban. Ha nincs sem­mi dol­god s nem nya­va­lyog­ni jöttél – naná, elég, ha látod, mi van egy-egy ki­ra­kat­ban, s jön, hogy bombát nyomj beléjük –, a Big Bro­ther kis­mis­ka ez mel­lett. Tökmaghéj le­beg sűrűn az égből, el­fek­szik a járdaszélen, mar­sok és csip­szek ta­sak­jai, ci­gis­do­bo­zok és csik­kek mel­lett. Egy-egy kóbor korcs oson át a csaj­szik fe­ke­te, ezüstös, vörös, sárga, bar­na küllőinek sűrűjén. Azok ad­dig súrolják a köztük lévő le­vegőt, amíg az, szegény, lövell­ve elélvez.
Másképp hon­nan len­ne néha, csak úgy, egy-egy széllökés, a sugárúton végig?

Forditotta: Szonda Szabolcs

Forrás: eirodalom.ro