Albert-Lőrincz Márton verskötete a MEK-en
Mindig öröm, ha barátaink, munkatársaink alkotásai kisugárzanak abból a körből, melyben létrejöttek. Ez történt most a Marosvásárhelyen élő Albert-Lőrincz Márton verseivel is, amelyek Önszorgalmi jegyzőkönyv címmel álltak össze önálló kötetté. Néhány napja a kötet versei bármikor ingyenesen elérhetők és letölthetők a Magyar Elektronikus Könyvtár állományából. Mutatóba a Káfé egy verset közöl a kötetből, továbbá ismerteti a verseskönyv tartalomjegyzékét, végül közzéteszi a szerkesztő ajánló sorait a költő munkájáról.
Albert-Lőrincz Márton: (Ünnepek múltán)
Az asztal körül eldecizget
Türelem társaságában az ember,
s kigombolkoznak, bár hideg van,
nyakkendő pányváján az ingek.
Kitűrhetnék petőfisen,
de a harsányság megnevettet,
mert süt az isten hidege,
didergetésre is jut belőle.
És tétlenkedik Türelem,
míg tárggyá tunyul az ember
az asztalnál, amely körül
kigombolkozva üldögélnek.
Lent a szagos lábbelik közt
egymást ölelik hengeres
asztallábak, mint az emberek,
mikor örülnek, s mikor sírnak.
Itt, mifelénk, itt rendesen,
időtlen idők óta így megy,
decizgetnek és elbámulnak
egymás mellett az emberek.
Magam a nyakkendőbogon
tartom kezem hogy lazítsam.
Az ingemen az összegyűrt
ráncok riognak türelmesen.
Az Önszorgalmi jegyzőkönyv. Szabad ritmusú versek tartalomjegyzéke:
(Az ember beleköltözik)
(Futókor)
(Bádogvilágban)
(Önszorgalmi jegyzőkönyv)
(Magyarba tetovált tájban)
(Azt hiszed)
(Hínár)
(Ünnepek múltán)
(Néró)
(Karaván nyugat felé)
(A Szárnyasbika halálára)
(Haza jöhetnél)
(Mint a jelző)
(Persze nagy a világ)
(Jól elvannak, lájkolnak)
(A cipőfűző)
(Mikor kelni?)
(Akár egy nagyváros)
(A költészet napjára)
(Hódolat a nyelvhez)
(József Attila: Meg nem írt vers)
(Hommage à J. A.)
(Transzfiguráció)
(Szárszó)
(Ismét Váradon jártam)
(inga surrog az ég alatt)
(One way ticket)
(les demoiselles d’Avignon)
(rêverie)
(coupé le cris )
(la tristesse)
(l’exemption)
(a kibic)
(Félteni valónk)
(Tölcsérpróba)
(egyszeriség)
(fohász)
(belehalok)
(fintor)
(Szilágyi Domokos halálára)
(Víznyomás a diplomán)
(A Breisgau-i Staufenben)
(tízmilliárd)
(Ádámcsutka alabárdosokkal)
(Szinte négykezes Kedei Zoltánnal)
(sodrás)
(Lázálom)
(A költő helye)
(Memento)
(Vásárhelyi képeslap)
(Zavarom a Messiás várásakor)
(Márványos visszhang)
(Hang az óriáscsigaházban)
(Agresszióban)
(Úton vagy, hallod-e, mester?)
(Rekviem a költőkért)
(Aki elmegy)
(vers két forrasztás között)
(Repkény nőhetett rá a résre)
(Poetica perennis)
(Ave Hazanéző!)
(Nem a költőé)
(Dsida-variációk)
(Szürke koccanás)
(A fehéret s a színest)
(Egy osztálytalálkozó után)
(anya, de csonk)
(A góliáti csend előtt)
(Második találkozás, felnőttkorban)
(Torzó madártávlat)
(Találkozások)
(Ír – bögölycsípésre)
(mi férfiak)
(pénteken)
(Nevünk)
(Utórengésben)
Én hármas gyökérzettel kapaszkodtam bele az életbe – a költő önéletrajzi
vallomása
*
A szerkesztő ajánlása:
Úgy vettem kézhez ezt a verskötetet, hogy mondhatni nem ismertem szerzője költői arcát, vívódásait, kitartását, törekvéseit. Viszont megismertem a verseit. Tanulságos tapasztalat volt. Inkább olvastam, mint
szerkesztettem. Elmerültem ebben a számomra eddig ismeretlen versvilágban, s figyeltem kötődéseit a magyar irodalomhoz, az elődökhöz, a példaképekhez, a pályatársakhoz.
Őszinte kötet őszinte versei, legalábbis ezt sugallják az olvasónak. És azt hiszem, ez a lényeg. A vers keletkezhet füstből, porból és gyötrelemből, de mikor látjuk, akkor tűz és lobogás…
Cseke Gábor
2016. április 20.

Pusztai Péter rajza