Álmomban tiszta, simára vasalt, piros és sárga ingek feszültek tömötten a bőröndömben, de tudtam, hogy sosem érkezem meg, annyira pirosak és annyira sárgák voltak az ingek. Ahova nem jutok el, ott a tengerfenék bádogból van, mint a teknő vagy vasból, mint a kád, és az én meztelenségem nem rímel majd mások meztelenségére, hanem ellenpontja lesz mások felöltözöttségének. Vezetnem kell itt is a naplót, de minden ívpapírt és minden noteszlapot mindkét felén teleírtak már –, nincs hova írnom, noha hosszú, eseménydús napokat kéne egyre reménytelenebbül bepótolnom.

Budapest, 2016. V. 13