Egy szír migráns magyarországi rendhagyó karrierje

Amikor az egykori szír bevándorlókatonai szolgálatának ötvenedik évfordulója alkalmával megkapta a királytól a Ferenc József rend középkeresztjét, nagyszabású ünnepséget tartottak a tiszteletére Bábolnán, ahol a magyar méntelepet igazgatta. Egy kollégája így köszöntötte a kettős identitású ünnepeltet: „ Ha a te nyelveden szólhatnék, hogy jobban férkőzhessek szívedhez, azon szólítanálak. Fadlallah! De egy régi közmondás szerint, aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. Megértesz te így is, hiszen akkor is csak azt mondanám, hogy Allah és a magyarok Istene sokáig éltessen.” Kora közvéleménye sem vitatta el tőle a jogos dicsőséget, egy 1909-es újság így fogalmazott: „ A bábolnai arabs államménes már most is egy nagy értékű nemzeti kincs, s a maga nemében egyetlen. Hogy pedig ez a középszerűségből aránylag gyorsan, a mostani magasnak mondható színvonalra emelkedhessen, az egyedül Fadlallah el Hedad ezredes, jelenlegi ménesparancsnok érdeme, ki nemcsak szakértelemmel kezeli ménesét, de annak minden egyedét ismeri, kedvvel és szeretettel ápolja és gondozza is. ”A bábolnai ménest világszínvonalra emelő Fadallah 1913-ban altábornagyként ment nyugdíjba, s ezzel minden bizonnyal ő volt a világ legmagasabb rangú katonája. Visszavonulása után is Bábolnán maradt, a tiszti kastély kis kétszobás lakásában húzódott meg. Sokat segített utódjának az arab tenyészlovak kiválasztása során. Agglegényként élt, de nem magányosan. Szívesen mesélt szülőföldjéről, Szíriáról, a bábolnai gyermekeknek, akik csak „Fagylaltka” bácsinak becézték a furcsa öregurat. 1924-ben halt meg, 81 éves korában, az általa vásárolt arab lovak ivadékai azonban mindmáig élnek Bábolnán. Az egykori szír bevándorló ma is a bábolnai temetőben nyugszik, nem messze az országúttól, amelyen nemrégiben menekült honfitársai vonultak egy jobb életet keresve.
A 14 éves szíriai bevándorló karddal az oldalán, dühösen nézett az uralkodóra. Őfelsége Ferenc József 1857 júliusában azért utazott a trieszti kikötőhöz közeli katonai lovardába, hogy megszemlélhesse a messze földről érkezett arab telivéreket. Egy fiatal fiú is akadt Rudolf von Bruderman expedíciójában, akit a falujában magas termete miatt Nekhle ( Pálma) , aki a Fadallah el Hedad nevet viselte. Családja a vallási háborúk elől menekült a szülőföldjéről, szülei meghaltak. Mivel jól értett a lovakhoz, nem kellett sok rábeszélés ahhoz, hogy a távolról jött katonák magukkal vigyék hazájukba. A hosszú úton maga gondozta az arab méneket, amelyeket fajtanemesítés céljából vásároltak a bábolnai ménes számára. Megkapta a lovászfiúk sujtásos magyar egyenruháját is, és megengedték neki, hogy egy kardot is felköthessen az oldalára.A királyt fellelkesítette a látvány és beszélgetni kezdett a lovászfiúkkal. Magához intette az arab fiút, és kezét a kardjára téve megkérdezte tőle, hogy ki ő és honnan került ide. Nekhle egy szót sem értett még magyarul abból, amit Ferenc József mondott, az is bőven elég volt neki, amit tett. Egy szabad arabnak halálos sértés, ha idegen érinti a fegyverét, ezért a fiú indulatosan rácsapott a császár kezére. A lovardában megfagyott a levegő. Az uralkodónak azonban megtetszett a merész arab kamasz. Megparancsolta, hogy a lovászfiút a magyar kincstár költségén írassák kadétiskolába, és neveljenek belőle magyar katonatisztet, ha már annyira heves. Így lett Fadallah el Hedad Mihály néven magyar katonatiszt, s parancsnokként ő tette a világ legjobbjává a bábolnai ménest. Magyarnak vallotta magát, de arab származását soha nem tagadta meg, és élete végéig őrizte anyanyelvét is.1843-ban született, az akkor Szíriához tartozó Libanonban. Felmenői arab nemzetiségű maronita keresztények voltak, s valószínűleg fémműves munkából éltek, a Hedad név legalábbis ezt jelenti arabul. A 19. század közepén hol drúz, hol síita vallási szélsőségek rendeztek vérfürdőket a keresztények közt, s a család előlük Bejrútba menekült. Nem tudni mi lett szüleivel, de kiskamaszként már árva volt. Rokonainál élt, akik selyemhernyó-tenyésztésből és selyemfonálkészítésből éltek. Egy nap rokonai Damaszkuszba küldték, hogy a család által eladott fonalak árát hozza el. Valószínűleg nem járt sikerrel, mert a szír fővárosban maradt, az utcákon csavargott, amikor találkozott Brudermann ezredessel és expedíciójával. Megtetszettek neki a válogatott arab lovakat szállító, különös egyenruhát viselő katonák és megkérte őket, hogy hadd utazzon velük. A szászári és királyi tisztek úgy gondolhatták, hogy az istállót soha nem látott sivatagi lovakkal egy arab lovász könnyebben boldogul, úgyhogy igent mondtak. A hajó 1857. július 22-én kötött ki Triesztben és néhány héttel később az arab ménes a Szíriából érkezett császári ösztöndíjas kadéttal együtt megérkezett Bábolnára. Később felvette a katolikus hitet, Mihály nevet vette fel. Nem titkolt vágya volt, hogy a világ legjobb méntelepét hozza létre. Terveit volt alkalma elmondani Rudolf trónörökösnek, aki a Burg Színház előadásának szünetében fogadta az akkor már századosi rangot jelentő tisztet. A ménes egyre jobb lett, hála a magyarosodott arab lóbeszerzéseinek. Olaszország, Görögország, Románia, a Balkán országok, még maga Törökország hadseregei is lóanyaguk döntő hányadát Magyarországon rekrutálta. Csakígy tett Bajorország és Szászország is. Expedíciói során egyre jobb lovakat sikerült vásárolnia. 1899-ben már alezredesi rangot viselt, amikor őt nevezték ki Bábolna parancsnokává.
Letehetetlen könyv.

Kerekes Tamás

A kiadó:

www.corvina.hu

„Az elmúlt évek két könyvsikerének, az Így szerettek ők című irodalmi szerelmeskönyveknek szerzője 2014 novemberében új kötettel jelentkezik, Igazi hősök címmel. Új könyvében is valódi emberi sorsokról írt igaz történteket. Harminchárom 19-20. századi magyar emberről, akik köztünk éltek, és akiknek élete vagy személyes döntései ma is példaszerűek. Ők az igazi hősök. Vannak köztük ismert emberek, mint Papp Laci vagy Semmelweiss Ignác, és kevésbé ismertek, mint Halassy Olivér a világ első mozgássérült olimpikonja, Hugonnai Vilma, az első magyar diplomás nő vagy Ocskay László százados, a magyar Schindler.”

„Nyáry Krisztián Így szerettek ők című sikerkönyveiben a szerelem sorsformáló erejéről írt, az Igazi hősökben pedig személyes döntésektől példaszerűvé váló életekről. A folytatásban ezúttal 30 olyan magyart vesz sorra, akik a legnehezebb helyzetekben is emberek tudtak maradni, s akik számára önazonosságuk és belső bátorságuk a legszélsőségesebb történelmi helyzetekben is mindent felülírt. Magyarok, akik rendíthetetlen szilárdsággal követték saját értékrendjüket, akik a legsötétebb órákban is mások vigaszai voltak, akik nem féltek újat teremteni, még ha mások nem is hittek bennük, és akik kérlelhetetlenül hűek voltak önmagukhoz. Az iskolaalapító Teleki Blanka, akit a várbörtön sem tudott megtörni. A jobb kezét elvesztő sportlövő, Takács Károly, aki bal kezét használva lett olimpiai bajnok; a magyar gyógyszergyártást megteremtő Richter Gedeon, aki a halál torkában sem volt képes elszakadni a hazájától; a szíriai bevándorló Fadlallah el Hedad Mihály, aki a világ legjobbjává tette a bábolnai ménest; vagy az embermentő Karig Sára, aki azt vallotta: az embertelen törvényeket nem szabad betartani. Merészek voltak és magyarok. Mind magyarok.”

„Féltek ők is, ahogy a többség, a bukástól, a sikertelenségtől vagy a megszégyenüléstől. De jobban féltek attól, hogy emberségük sérül, ha nem fordulnak szembe az embertelennel.”

„Nem sorolnám végig a harminc történet minden szereplőjét. Mindegyikben akad új információ, és a remek képanyag még alaposabbá teszi. Közelebb hozza ezeket a kiválasztottakat, akik így vagy úgy, de merészek, bátrak lettek. Nyáry Krisztián alapos és színes válogatása nem csak tanulságos, de szórakoztató is. Legfőképpen azonban elgondolkoztató… Richter Gedeon, Márton Erzsébet vagy Soos Géza élete mindenképpen kiemelkedik, megdöbbentő véget értek. Ahogyan a nagy művész Ferenczy Béni élete is példát adó. Akarat ereje, kitartása hihetetlen, csodálatos. Éppen úgy, mint a sportoló Takács Károly, ő is bal kézzel kezdett új életet.” (Gaboolvasblogspot.com)
„A könyv ajánlóját Philip Zimbardo írta. A neves szociálpszichológus Magyarországon indította el a Hősök tere programot, amelynek egyik „nagykövete” Nyáry Krisztián. Ő is úgy véli, a hősiesség nem csak a héroszok kiváltsága, hanem naponta gyakorolható, fejleszthető tulajdonságunk. Ne fordítsuk el a fejünket, ha valaki segítségre szorul az utcán, ne bújjunk el a közönyünk mögé. Ha merünk olykor szembefordulni a többségi véleménnyel és saját utunkon járni, komoly lépést tettünk azért, hogy változzon a világ” (Sándor Zsuzsanna).
A Merész magyarok tematikus fejezetekre osztott – Karig története A belső szabadság hősei című részben található. Az itt szereplő emberek klasszikus értelemben vett hősök, nem tartják be az embertelen törvényeket, kockáztatják az életüket mások megmentése érdekében. Más típust képvisel A teljesítmény hősei fejezetben bemutatott Hajós Alfréd, aki hátrányos helyzetben lépett startvonalra: a gyenge fizikumú, zsidó származású fiú eldöntötte, hogy sportolóvá edzi magát, és álmát megvalósítva ő lett az első magyar olimpikon, később focikapitány, sőt építész. A vállalkozás egyik hőse, Richter Gedeon pedig mindvégig saját gyógyszeripari bizniszén dolgozott, s bár élete végül drámai fordulatot vett, Nyáry nem mártíromsága miatt választotta a kötetbe. A szerző a kapitalizmus kevés számú hívei közé sorolja magát, ezért fontosnak tartja a példaszerű üzletemberi életrajzokat. Richter tisztességesen hozott létre egy tisztán magyar tulajdonú multinacionális vállalatot, és nem volt hajlandó itt hagyni akkor sem, amikor már életveszélyben volt. Ez látszólag önsorsrontó döntés, de Nyáry szerint egyfajta tragikus moralitást is képvisel: nem hagyom a sorsára az életművet, amit a két kezemmel hoztam létre. (könyvesblog.com)