Réz Pál: Bokáig pezsgőben
Magvető Kiadó

Réz Pál az összes írót és szerkesztőt ismert, aki fontos volt. Kosztolányi Ádámtól hallotta a következő történetet. Karinthy még a kommün alatt költötte a következő bökverset: „Szarok én a büdös proli durva kezire/ de te bezzeg seggit nyalod, kurva Desire” Azt hiszem Karinthy volt a legjobb morálú köztük. Azt mondják, hogy a kommün alatt találkozott Kun Béla feleségével és annak karon ülő gyermekével. Jaj, a Karinthy, mondta az asszony, és mondta a gyereknek, hogy hát tudod, hogy ez az a bácsi, aki olyan jó vicces cikkeket ír. Mikor már búcsúzkodtak, megkérdezte a nő, hogy hát mit üzen a Bélának? Akkor Karinthy kicsit gondolkodott, majd felemelte mutatóujját, és azt mondta: NANA!”
A nyolcvanas években a Gondolat Kiadó szerkesztőségében dolgoztam, Krasznahorkai székét örököltem meg. Valaha a szobák az Est lapok szerkesztőségei voltak. Fölöttünk a Valóság c. folyóirat szerkesztősége volt, alattunk az Élet és Tudományé. Szellemi kapacitás volt bőven, de ha valaki nem talált egy életrajzi adatot, lexikális tényt, bibliográfiai választ, a bölcs döntés így szólt: Hívjátok fel Réz Pált, akitől addig csak Szomory életrajzát olvastam az Arcok és vallomások sorozatban. Páratlan tudású ember volt, hosszú kora minden jelentős és kevésbé jelentős íróját, költőjét, irodalmárát, lektorát ismerte. A mostani kötet egy összefüggő riportsorozat, mely történelmi és tematikus csoportosításban mutatja meg Réz Pált és kortársait. Kicsit Tersánszky kötetére emlékeztet.(Nagy árnyakról bizalmasan) Az Aradon született Réz Pál klasszikus műveltségű családban nőtt fel, apja ismerte Ady barátját, lejárt hozzájuk Tabéry Géza és Benedek Marcell is, s a helyszín, a neveltetés helye maga a Brüll család volt lakása volt, ahol valaha Léda lakott. A kötetből árad a humor, de a szkepszis is. Csak utólag tudtam meg, hogy a szerző a kötet megjelenése után nem sokkal meghalt. Írásom azonban nem nekrológ (ez is alapja lehetett volna) hanem recenzió. Kicsapták a váradi Szent László Gimnáziumból, mert tizenhat éves korában beszólt a francia forradalom kapcsán a svájci gárdisták felkoncolása tárgyában. Noha Mattori Pál álnéven írta a cikket, 1946-ban Romániában egy Eötvös József-törvény alapján csapták ki. A lap szerkesztői kiadták a szerző igazi nevét. A korán élő gyermek sokat olvas, Marxtól, Voltaire-től, de ismerte József Attilát, Aranyt, Petőfit, Vörösmartyt. Már a falukutatókat olvassa, amikor Magyarországra bejöttek a németek 1944. március 19-én, s fel kellett varrni a sárga csillagokat. Vaiszlovich Emil szállodás Horthy bevonulása után állítólag aranyjászolt csináltatott Horthynak, aki ebből etette meg a lovát. Őt egyébként koncentrációs táborban verték agyon, mert ő is zsidó volt. Gettóba kerülnek, de apja zsenialitása miatt a fogság rövid életű lett. Utána visszaszöktek Romániába. Ott egy Zsilvásárhely nevű internálótáborba kerül, ahol maga Ceausescu elvtárs is raboskodott, no meg Tudor Arghezi, a románok legnagyobb költője. A táborban egy monokli nevezetű fatákolmány mentette meg a vérhastól, csak állandóan tisztán kellett tartani a pottyantós wc fölött. Eszméletlen sorsokkal találkozhatunk a könyv lapjain. Itt van pl. Tom Corde, aki repülőgépével lezuhant, fogságba került. Ő volt az egyetlen amerikai fogoly Romániában, és ebből az alkalomból a Szövetséges ellenőrző Bizottság nagy ünnepséget rendezett az Árupalota tetején, ami egy nagyon magas épület Bukarestben. Evett-ivott, aztán le akart menni, kinyitotta a liftajtót, és nem vette észre, hogy nincs benne lift, belépett és szörnyet halt huszonkét éves korában, amikor lezuhant repülőgépe ellenére is életben maradt és átélte az internálótábort is. Budapestre kerül, az Eötvös Collégiumba, ott ismerte meg Domokos Mátyást , Hankiss Elemért, Ritoók Zsigmondot, és Lator Lászlót és Német G. Bélát. Gyergyai Albert tanítja francia szakon. Gáldi László a tanára, aki arra kéri, hogy a következő órára olvassa el a húsz kötetes Eminescu válogatást, s írja ki a magyar vonatkozású dolgokat. Nem lehetett a kérést megtagadni egy zsenitől. Gáldi zseni volt. Amikor az oroszok elérkeztek a Kárpátokig, akkor azt mondta, hogy ő megtanul oroszul. És mire ideértek, addigra kiadta a Hadrovics-Gáldi féle szótárt, ami azóta is az orosz szótár. É úgy állt fel az asztaltól, hogy úgy tudott oroszul, mint Tolsztoj. Réz Pálról még az is elmondható, hogy a negyvenes években szerelmes volt Gobbi Hildába, s egy Proust kötettel szándékozott neki udvarolni. Fülep Lajos tanította művészettörténetet. Hallgatója volt Domokos Mátyás és Fodor András. egyszer kirúgott. Egyik órán azt magyarázta, hogy 1912-ben kinn volt Párizsban, és egyszer a városban megkérdezte, hogy hol áll Rodinnek A gondolkodó c. szobra .És akkor az illető azt mondta, hogy a Pantheon előtt. Akkor még ott állt. Mire ő elcsodálkozott, hogy az lehetetlen, hiszen ott lakik a Pantheon mellett, és mindennap háromszor elmegy előtte, és nincs ilyen szobor. Hát lehet jó az a szobor, ami előtt én naponta háromszor elmegyek, és nem veszem észre, kérdezte Fülep. Én akkor nagyon pimaszul megkérdeztem, hogy hát biztos a szoborban volt a hiba, professzor úr. Erre kirúgta Réz Pált. A Szikra Kiadóhoz kerül, mert az egyetemről is kirúgták a Rajk-per kapcsán. Egyébként Szalai Sándor szociológus is tanította az egyetemen, őhozzá fűződik a Rajk temetésén az a mondás, hogy „ szegény Laci, ha ezt látná, hogy belénk lövetne.” 1952-ben kapja Vas Istvánnal a megtisztelő feladatot, hogy antológiát szerkesszen Rákosi Mátyás 60. születésnapjára. A tizenegyezer példányos kiadványban a következő írók szerepelnek: Zelk Zoltán, Illés Béla, Déry Tibor, Devecseri Gábor, Darázs Endre, Aczél Tamás, Nagy László, Veres Péter, Örkény István, Rideg Sándor, Háy Gyula, Illyés Gyula, Gyárfás Miklós, Képes Géza, Darvas József, Sőtér István, Mesterházi Lajos, Cseres Tibor, Somlyó György, Máté György .Füst Milán meg azt csinálta merő idétlenségből, hogy a készülő Lear király-fordításából ajánlott fel egy jelenetet. Szerkesztőként, lektorként különböző fajsúlyú szövegekkel foglalkozik: ismeri a legpocsékabb magyar költőket.

Csesztvei Dobos Gyula
„Rákosinak ajánlom, vesszen a király/keresztények előre, repül a sirály.”

Tóth Gyula remekműve:
„Szomjazó, égő
nyalt falú kazán,
lökd a számba melled
miként anyám.”

Szüdi György
„Lábaimon mázsás retek/napról napra hülyébb leszek”
„A gatyából nem lesz balta, akkor sem, ha szűz lány varrta”

Kövesi Endre
„A barázdában guggolunk/ Seggünk a párt kitárja.”

Réz Pál tematikus csokraiból nézve megelevenedik a magyar (akkori irodalmi) élet. Szabó Lőrinc, Kosztolányiné Harmos Ilonka, Vas Zoltán, Zelk Zoltán, Füst Milán, Karinthy Ferenc, Devecseri Gábor, Szép Ernő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szabó Pál, Veres Péter, Tersánszky Józsi Jenő, Illés Béla. Juhász Ferenc, Nagy László, Kertész Imre, Vas István, Déry Tibor, Abody Béla, Kass János, Ferenczy Béni( szobrász), Vajda Miklós, Rényi Péter, Rudas László, Kondor Béla, Kormos István, Gimes Miklós, Illés Endre, Nagy Lajos, Németh László, Tamási Áron, Jékely Zoltán, Csurka István, Ottlik Géza, Németh Andor, Hajnócy Péter, Esterházy Péter, Héra Zoltán,Belia György.Török Sophie, Bálint György stb. Mindegyik személy köré trajzol, skiccel egy-egy miniatűr karcot, ami közel hozza a gránittalpazaton álló nagyságokat. Feledhetetlen könyv és korrajz.

Kerekes Tamás

A kiadó

Valódi irodalmi csemege Réz Pál és Parti Nagy Lajos könyve, a Bokáig pezsgőben. Az idén 85 éves Réz Pál 1952-től volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, majd 25 éven át a Holmi folyóirat főszerkesztője. A Bokáig pezsgőben nem egyszerű élet- és pályarajz, hanem sok anekdotával fűszerezett beszámoló a kortársakról: írókról, költőkről, pályatársakról és barátokról. Szereplői Déry Tibor, Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Csurka István, Petri György, Weöres Sándor és sokan mások, akikkel Réz Pál együtt élte át a magyar irodalom egyik aranykorát. A huszonhárom évvel ezelőtt készített rádióinterjú szerkesztett, kibővített és 2015-ben kiegészített szövegét fényképekkel, könyvdedikációkkal illusztráljuk.
A Magvető ezzel a kötettel kezdi meg az 1970-80-as évek népszerű könyvsorozatának, a Tények és Tanúk új folyamának kiadását.
Parti Nagy Lajos az interjúkötet hátteréről szólt: a beszélgetéseket 1992 végén vették fel, ebből a Magyar Rádió kilencszer ötven percet vágott össze. Az írott változat első része a Kortársban jelent meg, Parti Nagy már előkészítette a másodikat a Jelenkornak, ám ekkor Réz leállította a megjelenéseket, mondván, Ő nem tud olyat, mint Vas, ezért inkább ne jelenjen meg semmi. Eltelt húsz év, a többi beszélgetést idén tavasszal vették fel. Meghallgathattuk a Bokáig pezsgőben című kötet címadó történetének hátterét: amikor ’44 tavaszán megjelentek a rendőrök Rézék lakásán, és leltárba vettek mindent, mielőtt a családot gettóba vitték, és lakásukat új „tulajdonosok” kapták meg, az akkor tizennégy éves Pali berontott a spájzba, és a rengeteg pezsgősüveget, amelyet orvos édesapja kapott ajándékba a betegeitől, összetörte, hogy ne a lakásukba betolakodók igyák meg. Édesanyja másképp látta: nem hagyhatnak maguk után rendetlen lakást. „Igaza volt, és nekem is” – vallja idős fejjel Réz Pál. (Irodalmi Jelen)