(1972)

/Naplómból, 2012. szeptember 29./ Rendezgetek a szekrényem alján. Valójában egy metszetet keresek, amit meg is találok, de ráakadok közben egy doboznyi kéziratra. És attól kezdve nincs tőlük nyugtom. Többségüket jó pár éve eltűntnek nyilvánítottam. Köztük az egyik legérdekesebb „lelet” egy 1972-es (?) notesz, a fél tenyeremben elfér, s benne távirati feljegyzéseim azévi jugoszláviai csereutazásomról. Decemberben került rá sor, az újvidéki Képes Ifjúság látott vendégül, kb. egy hétre terveztem utamat, ez alatt szerettem volna bejárni Jugoszlávia valamennyi jellegzetes országát. Nem jött össze – viszont Újvidék után jártam Zágrábban, Ljubljanában, Dubrovnikban s végül nagyon rövid ideig Belgrádban. A naplóban az érkezési napot kivéve, az ottlétem egész idejéről vannak feljegyzések, mozaikszerűek, szaggatottak, néha zavarosak is, de talán őszintébbek az akkor közölt, kozmetikázott riportsorozatnál.

…Útnak indulunk Dudással [D. Károly újságíró, későbbi vajdasági magyar politikus, író volt a kísérőm, tolmácsom] – készül a Képes Ifjúság – a klubban Fischer Annie zongorahangverseny – Maskarádé – szexfilm. Holnap Zágrábban leszünk?
[Már Zágrábban.] Reggel szél, hideg. Szobrok alatt, az egyetem felé. Az Ady Endre klubban. Etuska nyomában – film a Likában – A nyilvánosház – szar – Frangepán templom – Horvát mütyürök és a faszán [?] Beszélgetés zágrábi magyar egyetemistákkal. Tóth Károly – Ady kör elnöke – zentai parasztgyerek, okleveles vegyészmérnök. Fiatal vezetőségi tagok – student service – Rendőr az úton, mellén diákjelzés. Zsákrakodás, szénhordás – alkalmi munkák a nyomdában, zágrábi vásárnál.
Reggel hajnalban megisszuk a gyógyvizet – frissítőnek. Állomási meglepetés: késnek a vonatok. Van, ami 120 percet is. Csak dél felé érünk Ljubljanába. Vendégmunkások tülekedése. Elhagyjuk a hegyeket, de aztán megint jönnek.
Elvesztem a térképemet. Hol a szálloda? Kétségbeesés: felborul az útiterv. Nincs repülő Dubrovnikba, csak nyári szezonban. Ránk nem gondolnak! Utazási iroda – Vissza Zágrábba! Onnan repülővel Dubrovnikba. Készülünk a dalmát tartózkodásra – beosztjuk a pénzünket. Este a várban. Zene a szerelmesek részére. Ringo Starr és Indián rezerváció.
Meredeken… a hegyen fölfelé – Az alagútban – Este: night klubba készülünk…
Sötét és heves hangulat. Egy üveg bor mellett ülünk. A műsorra nem sokat kell várni: magyar táncosnő, osztrák akrobata és lengyel sztriptíz. Sáfrány fivérek – biciklis akrobaták – otthon nem érvényesülnek. Apjuk is az, mind a négy gyereket megtanította a tudományára (2 fiú, 2 lány), azonkívül mesterséget adott a kezükbe (lakatosok).
Az éjjeli élet – csorog a csap a szomszédban – egyedül a nagyvárosban – nem csinálnak semmit. A fiú 3-os olvasókönyvet olvasott – otthagyunk egy Képes Ifjúságot – Az eltévedt látogató az énekesnőnél.
Hajnalban fekszünk. Négy órai alvás után épp csak bemegyünk a városba, szétnézünk – a város viszont nem ér rá velünk foglalkozni – autóbuszállomás. Várjuk a zágrábi buszt. Egyet lekéstünk, a másikat nem akarjuk. – Öreg bácsi harákol mögöttem, sokan regényt olvasnak. Zágráb előtt, Novo Mesto-ban pihen a sofőr – itt majdnem kiürülünk. Ügyes kis hegyi város, nagy autógyára van, de csinál campingkocsikat is. Az autó… közben késik. Suhannak a havas tájak. Vajon elérjük a dubrovniki repülőt? – Etus utcája – a repülőtér mellett taxiba vetődünk s azzal nyomás! Az utolsó percben érkezünk. Csinos stewardesek vesznek kezelésbe, autóbusz visz a repülőig, egy Douglasig. Felbúg a motor… és már repülünk. Felhők, tenger. Alig váltunk néhány szót, már leszálláshoz készülődünk. 30-35 ‘. Reptér. 7 dinárért behoz a JAT gépe. Kanyargós sziklás hegyi út, pálmákkal teli a tengerparton – 1 óra, míg Dubrovnikba érünk. – Sobe-sobe! Egy alacsony öregasszonnyal tartunk, rögtön …a régi város fölött, egy sikátorban ad szobát, a tengerre néz. Alattunk narancsfák, teli naranccsal. Tavaszi idő, a tenger kék. Kis vendéglőket keresünk – giricét (rántott apróhal) enni. Végül kapunk egyet. A Placa – fiatalok sétálnak, szórakoznak. Gradska Kafana – tánc…
A lányok lába előtt petárdák robbannak, néha döglött patkányt rugdosnak eléjük. Este 10-kor megcsendesedik az élet (mire mi is elalszunk).
A piac – színpompás. Mindenki bevásárol. A Placa meg jóformán üres. Sajt és rozskenyér – reggeli a tengerparton. – Halászokat keresünk, akik kivinnének Lokrum szigetére – ott sötétlik előttünk, szinte kézzel elérni. – NINCS SZEZON – mindenütt ezt válaszolják. Erre megváltoztatjuk a tervet: felmegyünk a várfalakra. Kikémleljük az óváros vasárnap délelőttjét. Látunk: napozó macskákat, vetetlen ágyakat, nyújtózó embereket, játszadozó gyerekeket, bezárt iskolát, letörületlen táblával, meglóduló harangot, veszekedést, televíziós műsort, hosszú ebédlői asztalt, sok üveg borral. A lépcsős utcákon misére igyekvő dalmát asszonyokat, sütkérező és keringő galambokat, a város fölé merészkedő 1-2 sirályt.
Elmegyünk az egyetemre, megtaláljuk fényes nappal. Rengeteg szoba kiadó – jobbak, mint a miénk.
Este a miénk a korzó. Ugyanaz történik, mint szombaton. 10-20-szor is fordulnak egyesek, ismerős arcok mindenütt. Nagyrészt – diákok. A nagykávéház furcsa mód üresebb, mint szombaton.
Hétfő, piac. – Egyetem. A diákok nem nagyon ismerik egymást. Két éves turisztikai egyetem, az ország minden részéből gyűlnek itt fiatalok. Magyar kislány …és román fiatalember nyomára bukkanunk. Varga Erni (Becskerek-Zrenjanin) – Sorokva utca 9. Rábukkanunk.
Az öreg vár a kikötőben. Megyünk Lokrumra. Csodás kis paradicsom…. Kövek között decemberi fürdőzés. – Megisszuk a magunkkal vitt bort. Az üres üvegbe cédulát csúsztatunk, ledugjuk és a tengerbe dobjuk. Üzenet az utókornak. Vissza a partra. – Veterán tengerész az útitársunk, minden pereputtya az volt, szívesen gondol a Monarchiára, most nyugdíjas. Szórakozásból halászik és turistákat kalauzol. Bejárta a fél világot, büszke a híres Dubrovniki köztársaságra, ahol az elnök volt a legnagyobb rab – egész nap a hivatalában kellett ülnie, nem mozdulhatott a város területéről – míg mások igen. Kalózok és városlakók – a várost esténként bezárták. Azóta kiépült, elnyúlt a parton… Gruz, Lapad, Ó-város és Új-város.
Egy lány, aki nem olvas könyveket /Varga Erni/. Tartózkodó és nagyravágyó. A jóreményben bízva választotta ezt a pályát. Hazakísérjük, kezd belelendülni – hol fürdenek, hol szórakoznak, itt akar elhelyezkedni.
Szabadkai nő az alagúti bisztróban. 24 éve jött el, magyarul szólítjuk meg. Örvend és kiszolgál, záróra után. Ide még visszatérünk. Narancsot akarunk lopni, de most már végleg nem sikerült. Délután indulunk Belgrádba, repülővel.
Búcsúkör a városban…

/A többi szokványos jelentéktelenség. Lehet, hogy az előbbiek is…/

Fejezet a Bálvány-torzók kora című készülő munkából