Levelek Komán Jánoshoz (2)
Válasz Komán Jánosnak
Én nem Székely János (vagy az Igaz Szó szerkesztőségének) értékelését akarom felülírni, mert minden szerkesztőnek szíve joga úgy értékelni, ahogy jónak látja, hanem a „versekhez fűzhető” véleményemet írom, ami természetesen szubjektív és „hozzáértő” elemzésnek sem tartom, hiszen nem vagyok szakavatott irodalmi kritikus (Isten ments!).
Azt, hogy a versekben megjelenő életérzéseket 1977-ben, én milyen formában írtam volna meg, nem tudnám megmondani.
Verstani szempontból a Miért vers nem szabadversnek indult, hiszen négysoros szakaszokra tagolódik, és az első szakasz rímképlete: keresztrím (ABAB), szótagszáma: 8-9-8-9, ami sajnos tovább nem érvénysül tökéletesen, de kevés módosítással helyre lehet rakni.
MIÉRT? (eredeti)
Miért vagyok oly társtalan,
amikor még közétek vágyom?
Miért járok csak egymagam,
amikor nem ez a szokásom?
Miért hallgatok éppen akkor,
amikor szóra kéne bírjam
azokat, akik védve ülnek
a biztos közömbösség – sírban?
Egyszer megadom önmagam…?
Miért hagynám el igazi énem?
Miért fogadnék el jutalmul
olyan pénzt, amely hamis érem?
A “miértekre” a felelet
éles köve üt szíven engem…
Nem így képzeltem el magam,
nem az vagyok, amiért lettem.
Ez a borzasztó nagy csalódás,
hogy önmagam se lehetek,
olyan kérdést vet föl, amelyre
most vajúdik a felelet.
Én így javítanám:
Miért?
Miért vagyok oly társtalan,
amikor még közétek vágyom?
Miért járok csak egymagam,
amikor nem ez a szokásom?
Miért hallgatok épp akkor,
amikor szóra kéne bírjam
csupán, kiket védnek nagyon
a biztos közömbösség – sírban?
Tán, egyszer megadom magam…?
Miért hagynám el valós énem?
Miért lehetne jutalmam
olyan pénzt, amely hamis érem?
A kérdéseim válasza
élesen szíven üt még engem…
Nem így képzeltem el magam,
nem az vagyok, amiért lettem.
Ez a borzasztó nagy vétkem,
hogy még önmagam se lehetek,
a kérdés, amire késve
most vajúdik még a felelet.
Ebben már minden szakaszban keresztrím van és mindenütt a szótagszám: 8-9-8-9.
Természetesen nem ez az egyetlen lehetséges változat. A mondanivaló jó, de a stílusán még lehetne csiszolni, hogy költőibb, szerkezete tömörebb legyen (de ez is csak egy vélemény).
A másik vers: Én azt akartam…, verstani szempontból jobban megszerkesztett: szótagszáma, két kivételtől eltekintve, 9, rímképlete, egyetlen szakasz kivételével, keresztrím, a szakaszokat nincs értelme összevonni, ha amúgy keresztrímben vannak írva.
ÉN AZT AKARTAM… (eredeti)
Én azt akartam, hogy jó legyek,
azt akartam, hogy példát adjak,
csak ezt akartam, jó emberek,
nem fészket rakni a haragnak,
azt, hogy köztetek maradjak
parázsnak, víznek, fűnek, fának,
érezzem, hogy mellettem vannak,
akik adnak és reám várnak.
Komoly fiúk józan szavára
tereltem megzavart figyelmem.
Akár egy finom-tollú párna,
úgy simult hozzám a szerelmem.
Jobb építődalt énekeltem…
És ki tudta, hogy mire való?
Magam a jövőnek neveltem,
s így lettem “egy trójai faló”.
Rokonaim közt kell valahol
keresnem igazi barátot.
Sajnos, aranyló bizalmamból
elveszítettem több karátot.
Hol találok egy jó varázslót,
aki túlvisz az Óceánon,
aki akár egy jártas, vásott
ringyó követ, ha úgy kívánom?
A minap önmagam figyeltem,
és nem azt láttam, aki vagyok…
Azóta vergődöm leverten,
s gondoltam: erről nyomot hagyok…
A lélek fénye akkor nagyobb,
ha látható az árnya – foltja:
akár egy hulló csillag, ragyog,
ha a sötét sűrűbbjét oldja.
Itt is kis javítással helyre lehet rakni.
Én azt akartam…
Én azt akartam, hogy jó legyek,
azt akartam, hogy példát adjak,
csak ezt akartam, jó emberek,
nem fészket rakni a haragnak,
csupán, hogy köztetek maradjak
parázsnak, víznek, fűnek, fának,
érezzem, hogy mellettem vannak,
akik adnak és reám várnak.
Komoly fiúk józan szavára
tereltem megzavart figyelmem,
akár egy finom-tollú párna,
úgy simult hozzám a szerelmem.
Jobb építődalt énekeltem…
És ki tudta, hogy mire való?
Magam a jövőnek neveltem,
s lettem “trójai faló”.
Rokonaim közt kell valahol
keresnem igazi barátot.
Sajnos, aranyló bizalmamból
elveszítettem több karátot.
Hol találok egy jó varázslót,
aki az Óceánon átvisz,
aki akár egy jártas, vásott,
bűvös kövekkel is elámít?
A minap önmagam figyeltem,
és nem azt láttam, aki vagyok…
Azóta vergődöm leverten,
s gondoltam: erről nyomot hagyok…
A lélek fénye akkor nagyobb,
ha látható az árnya – foltja:
akár egy hulló csillag, ragyog,
ha a sötét sűrűbbjét oldja.
Ebben már mindenütt a rímképlet: keresztrím és a szótagszám: 9.
Ennek is a stílusán lehetne még csiszolni, szerkezetén tömöríteni, kigyomlálni a fölösleges szavakat.
Tisztelettel,
Csata Ernő.
Pusztai Péter rajza
2016. május 22. 06:28
Kedves Ernő,
a Te álláspontod is egy szempont, amit illik figyelembe venni. Már csak azért is, mert nem egy szerkesztő – közöttük magam is – került már abba a helyzetbe, hogy legszivesebben újrairta volna a hozzá került, tökéletlennek vélt szöveget, ebben látván a szerkesztői hivatás non-plusz-ultráját. A szomorú az, hogy amikor egy-egy ilyen műtétet elvégeztem, még büszke is voltam magamra, hogy milyen ügyesen kiigazitottam a szerző karcosságait, érdességeit (ezek szerint én vagyok a császár!)
Nagy tévedés.
Nem minden vers született remekmű. Az érinthetetlen remekművek ritkák. A fehér hollónál is ritkábbak. De olyanok, amilyenek – költőjük művészi-gondolati jegyeit viselik magukon. Ahhoz mi legtöbbször csak a magunk ízlését és elképzeléseit tudjuk hozzáadni. A mindenki mástól megkülönböztetés bélyegét nem tudjuk ráerőszakolni. A szerkesztő nem tud javitani, legfeljebb csak kiigazit, de legfőképpen közöl. Ez az ő „hozzájárulása”. A közlés vállalása vagy elutasitása a legnagyobb felelősség, ami a kezébe adatott – azért, hogy okosan élhessen vele.