Télen olyan hi­deg van, hogy belédfagy az ondósejt, és bele a pe­te­sejt a sze­re­tett nőbe.
Az utcán pe­dig foly­ton kerülget­ni kell azo­kat, akik úgy ma­rad­tak, ahogy el­kap­ta őket a fagy: egyik lábuk a le­vegőben, kezük a szájuk előtt, sapkáju­kat igazítva rá a fülükre…
A zsa­ruk, ami­lyen gon­do­sak, fény­vissza­verő táblácskát akasz­tot­tak rájuk elöl-hátul, el ne üsse va­la­ki őket éjsza­ka, figyel­met­lenségből.
Gond­juk egy szál se: csak majd ta­vasszal érnek haza vagy be a mun­ka­hely­re.

Forditotta: Szonda Szabolcs

Forrás: eirodalom.ro