Miért a védőbeszéd?
Kérdezz-felelek Albert Ildikó pszichológussal legújabb könyve megjelenése alkalmából
Albert Ildikó (sz. 1955, Szászrégen) nem ismeretlen a Káfé olvasói előtt: 2014. február 3-án portálunk interjút tett közzé A művész világmegváltó tette maga a mű lehet (Előhívott beszélgetések 14: Albert Ildikó) címmel. Az a beszélgetés tulajdonképpen 2006-ban megjelent, Az önpusztító lélek (Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda) című könyve kapcsán készült, amely gyorsan sikerkönyv lett – minden alapos tudományossága ellenére –, évekkel később pedig bővített-javított kiadásban újra megjelent, s el is kelt azóta a könyvpiacon. Legújabb kötetének gondolatát, mely a Szókratész védőbeszéde címet viseli, a felvidéki AB ART kiadónál jelent meg, de alapvetően a Facebookon rendszeresen megjelent kisebb-nagyobb gondolatébresztő jegyzetekből építkezett, már a fent említett interjúban is előre vetítette, amikor arra a kérdésre, hogy tervez-e a közeljövőben újabb könyvet írni/kiadni, egyebek mellett a következőket válaszolta: „Előrehaladott állapotban van Gondolkodó év c. kéziratom, amelyben az év minden egyes napjára egy tetszőleges reflexiót, feljegyzést, eseményt stb. rögzítenék, együttgondolkodásra serkentve az olvasót.” Érzésünk szerint ezek a rövid írások kerültek fel az elmúlt években a közösségi hálóra, majd a pozsonyi kiadó kezdeményezésére a most kézbe vehető könyvbe (ami meglehet, hogy már nagyjából el is fogyott). Ott voltunk a kötet csíkszeredai bemutatóján, amit azóta el is olvastunk, minekutána kérdéseinket intézzük a szerzőhöz, gyors kérdezz-felelet játékot remélve.
1. Igazunk van-e, amikor azt gyanítjuk, hogy a Gondolkodó év szülte a Szókratész védőbeszédét?
Igen, így igaz, bár a két elképzelés között elég sok eltérés is van. Az eredeti cél – az együttgondolkodásra késztetés – maradt, de az alapkoncepció változott. Míg az előbbi inkább csak látleletnek készült, a Szókratész védőbeszéde vállaltan életfilozófiát, egyben szellemi fogódzókat, értelmezéseket, pontosításokat és válaszokat fogalmaz meg korunk feltett, feltételezett vagy megérzett kérdéseire.
2. Miért döntött a jelenlegi könyvcím mellett? Egyáltalán, miért a védőbeszéd? Kivel-mivel szemben kívánja hangoztatni?
Bevallom, a címet a kiadóm javasolta, mivel jómagam csak ritkán, ha ösztönösen ráhibázok, vagyok képes jó címet kitalálni. Természetesen elfogadtam, hisz Szókratész személyisége is közel áll hozzám, védőbeszéde pedig, mely saját élete, tanításai, gondolatai és különösen személyisége hatását hangoztatja, külön élmény volt számomra, mikor megismertem. Sorsa szimbólum: hitt az igazában és meghalt érte. Korunk szelleme lényegében szinte mindenben szemben áll a szókratészi eszmével: megkérdőjelez, rombol, szofizmákkal helyettesíti az igazságkereső gondolkozást, elvet minden klasszikus értéket, a pénzt, a divatot, a nyakló nélküli fogyasztást, tárgyak és érzelmek eldobhatóságát hirdeti, a talmi értékekhez való fölzárkózást, ferde emberképet propagál, anélkül, hogy nagy, általános és eklektikus szólamokon, meg elvont fogalmakon kívül bármi kézzelfogható és építő lehetőséget kínálna fel. Ezzel szemben igyekszem megvédeni mindazt, amit még nem is olyan régen európai gondolkodásnak neveztünk (ezt a fogalmat is átfestette a mainstream): a szellem, a gondolkodás, önazonosságunk, megmaradásunk, a tartás, kiállás, az önépítkezés fontosságát, szavaink, tetteink súlyát védelmezem.
3. Hogyan sikerült gondolatainak majd minden esetben ily eredményesen határt szabni? Tanulta valakitől a tömör, lényegre ható fogalmazás fortélyait?
Egyrészt eleve hajlamos vagyok a tömör, lényegre törő fogalmazásra, különösen írásban. Másrészt néha a szakmám is erre kényszerít. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy minden fontos jelenség, gondolat, érzés, ha úgy tetszik: igazság, pontosan és szépen elmondható néhány mondatban. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy Márai művei általában, a Füveskönyve és egyéb rövid írásai különösen, a kedvenceim, akkor volt egyfajta minta is előttem. És persze döntés, meg válogatás kérdése nem csak a tartalom, hanem a forma is: miről, hogyan, mennyit mondok – ez a gondolkodás fegyelme az én értelmezésemben és a legbensőbb „fortélyom”.
Albert Ildikó
4. Írásaira, mint mondotta, menet közben számtalan visszajelzést kapott. Melyek voltak ezek közül a legérdekesebbek, -tanulságosabbak? (Ismertessen néhányat.)
A visszajelzések tetemes része nem csak pozitív, hanem gyakran lelkesítő volt. Ezek vittek tovább. Brüsszelben dolgozó újságíró írta le, hogy csak azért marad a fb-n mert olyan írások is találhatók ott, mint a Hétfői gondolatok. De a székely főváros elitértelmiségéhez tartozók is többször jelezték, mennyire jónak tartják, hogy leírom ezeket a gondolatokat.
Legérdekesebbek számomra azok a hozzászólások, melyek valami egészen mást olvasnak ki a leírtakból, mint amire jómagam gondolok, amikor megfogalmazom őket, illetve amelyek csak egy-egy mondatnál ragadnak le, egy részt vesznek észre az egészből és azzal viaskodnak. Ez néha eléggé bosszantó, de mindenképp érdekes és sokat elmond az így olvasóról. Mint ahogyan érdekesnek – bár nem föltétlenül odaillőnek – tartom a direktívákat felsoroló hozzászólásokat is.
A legtanulságosabbak a hozzáértő kiegészítések, melyek igen ritkák, de nagyon hasznosak, rendszerint fel is használom őket. Tanulságosak, bár néha igen durvák és zavarók voltak egy ideig a szélsőliberális hozzá-, később beszólások, melyek elmaradtak, miután egyik képviselőjüket letiltottam az oldalamról. Nagyon sokat elmondtak gondolkodásukról, körmönfont, semmitől vissza nem riadó vita- és leszólástechnikájukról, ám elmaradásukat nem hiányolom.
5. Kívánja-e folytatni ezt a műfajt, vagy úgy érzi, hogy e kötettel lezárta ezt az írói tapasztalatot?
Máris folytatom, hisz a fb-n a kötet megjelenése óta is írom több-kevesebb rendszerességgel a Hétfői gondolatokat (ezekkel kezdődött a Szókratész), illetve néha a Hétvégi elmélkedéseimet. Mi több, egyre gyakrabban igyekszem bizonyos határokat is feszegetni ezekkel az írásokkal és kíváncsian várom az olvasóim gyakran tanulságos reakcióit.
6. A közlésre alább kiválogatott írásai mellett melyek azok, amit a kötetből személy szerint a Káfé főnix olvasóinak figyelmébe ajánlana?
Javasolom még: Zavarok, Kételyek, Türelmetlenség
Köszönjük válaszait, irásaiból rendre közzéteszünk néhányat, mutatványba. És még találkozzunk!
Kérdezett: Cseke Gábor
Pusztai Péter rajza